"A hõsök a jelenben élnek nem a múltban."
Bazdmeg a Rómeó és Júlia ennek a felújítása.
Az antianyag a rendes anyag tükörképe, csak az elektromos töltése ellentétes. Az antianyagból készült ellenpárod pontosan ugyanúgy néz ki mint te. Pont ugyanaz az ember, attól eltekintve ha kezet fognátok akkor mindkettõtöket megsemmisítené 1 hatalmas atomrobbanás. A pozitív anyag küzd a negatívtöltésû anyaggal. Õsellenségek. A születés, a létezés a tét. Az egyforma azonos töltetû anyag és antianyag kioltja egymást. Ha épp annyi anyag van mint antianyag az olyan mintha semmi sem létezne, semmi nem lenne mert mindkettõ megsemmisül, eggyé válnak, tiszta sugárzássá alakul.
Az univerzum unalmas lenne csillagok, galaxisok, és emberek nélküli.
A kozmikus csatában az gyõz akinek több katonája van.
Az antianyag egymilliárd részecskéje egymilliárd +1 rendes részecske jutott. A teremtés pillanatát az 1etlen+ anyagrészecske tette lehetõvé. Ebbõl a kis részecskébõl jöttek létre a csillagok, galaxisok. Az univerzum alig 1 másodperces de máris apró részecskék népesítik be.
Az egy az egymilliárdból kevésnek tûnik, mégis elég volt egy egész univerzum megszületéséhez. (A bhikkhuk és bhikkhunik életét a prátimoksa vagy más néven a pátimokkha törvényei szabályozzák. A spirituális gyakorlást elõsegítõ életvitelük szerint egyszerû, meditatív életet élnek, hogy elérhessék a nirvánát. A buddhista írások szerint az elsõ bhikkhuni rendet a történelmi Buddha alapította nevelõanyja Mahá Padzsápatí Gótamí kérésére, aki az elsõ felvételt nyert bhikkhuni volt a történelemben.)
( Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. – I. Móz 1:1)
Amit magunk körül láthatunk mind az anyag és antianyag harcának, viharának roncsai.

Darwin még nem látott bele a sejtekbe, ma azonban a molekuláris biológia részletesen feltárta ezek belsõ szerkezetét. Így tudjuk, hogy bonyolult "molekuláris gépezetek" mûködnek bennük, amelyek "alkatrészei" olyannyira egymásra utaltak, hogy fokozatos kialakulásuk jóformán elképzelhetetlen.
"Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földrõl, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked." (Jób 12, 7-8)

(„Bard of Avon”, vagy egyszerûen „The Bard” vagy „az avoni hattyú”). Püthagorasz szerint a költõk lelke haláluk után hattyútestbe költözik.
William Shakespeare az angol nyelvû drámaírás egyik legnagyobb alakja, világirodalmi öröksége és hatása a világ minden táján fellelhetõ. Angliában mint a nemzet dalnokát tisztelik („Bard of Avon”, vagy egyszerûen „The Bard” vagy „az avoni hattyú”).

Itt most az egész idézet, vagy csak egy része az?

Rajtam ne keresd az ingóságaidat. Mindened nálad van.
"A hõsök a jelenben élnek nem a múltban."

12 pont. Látod, hogy lehet! Mindent lehet vagy amit akartok.

Sok igazság van abban, amit írsz, valóban, ma valószínûleg kiröhögnék szegényt. "Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fûszere a földnek".

Mentségére legyen mondva, hogy 500 évvel ezelõtt élt és alkotott, és az már akkora idõtáv a mai ember értékrendjéhez képest, mintha egy másik galaxisról jött volna.
Az õ korában feltehetõen mindenki ilyen virágénekes stílusban gügyögött.

Nos, ha választani lehet, én sem a jó öreg mestert veszem elõ, ha olvasni szeretnék, mert sosincs hozzá érkezésem, de azért az érdemei között mégiscsak említésre méltó az életszerû jellemábrázolás és az értékes cselekményvezetés. Elsõsorban a Hamletre gondolok.

Túlértékelt szerzõ. Sokszor unalmas.

Soha nem bírtam az ilyen szentimentalista csókákat.
Próbálna a mai világban ezzel érvényesülni. Eltaposnák mint a cserebogarat.
fak jú

Shakespeare... tizenkét csillagpontot adtam volna, csak nem lehet...

"Jó barát, Jézus híve,
Aki itt lent a homokba temetve.
Áldott legyen, aki e köveket kíméli,
És átkozott, aki mozgatja csontjaim."

A Rosencrantz és Guildenstern halott egy Tom Stoppard darab, de ezt nyilván Te is tudod, ezért csak a pontosság kedvéért. :)