Jelen előadás koncepciója éppen ebben a több olvasatot, réteget, szempontot ötvöző komplexitásban látja a színrevitel kihívását. Abban, hogy minden szereplő a maga nézőpontjából olvassa a történet minden mozzanatát, és a maga számára kialakított értelmezés szerint tekint a világra. Világ-olvasatok, logika és szenvedély, tudatállapotok csapnak össze ebben az előadásban, amely tehát ezzel a kortárs gesztussal őrzi meg a darab motívum-gazdagságát. A Hamlet számtalan tükre, rengeteg kis és nagy igazsága egymásra vetül. Álom-szerűnek, hipnotikusnak vagy őrületnek nevezhető az állapot, amibe a főhős kerül, amint megpróbálja a lehetetlent: kideríteni a valóság szerint valót.
Az értelmezés nagy kalandja ez a Hamlet: ráébredés és felelősség kérdéseit feszegeti. A színrevitel a Bocsárdi László előadásaira jellemző látomásosság, érzelmekkel teli megvalósítás és helyenként az ironikus távolságtartás kihívó és elgondolkodtató elegye.
A(z) Gyulai Várszínház előadása
Hozzászólások