Mindnyájan emlékezünk az einstandolásra, amikor a vörösinges Pásztorok elrabolják Nemecsek kedvenc üveggolyóit, emlékezünk a gittegyletre, a füvészkertre, a csatára a grundon, és Nemecsekre, aki feláldozta magát a grundért és a társaiért. Költészettel és emlékekkel teli hívószavak ezek, amelyeket minden generáció újra-és újra felfedez magának.
A Monte Cristo grófja egy igazi, nagy ívű, romantikusmusical Dumas regénye alapján. Szerelem, intrika, bosszú, szenvedély Szomor György dalaival, Pozsgai Zsolt átdolgozásában. Emberi drámák, sorsok, a jó és a rossz megítélése, ami olykor nem is olyan egyszerű. Főbb szerepekben: SzomorGyörgy, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Füredi Nikolett, Gubik Petra, Széles Flóra, Kocsis Dénes, Sándor Péter, Kerényi Miklós Máté, Gömöri András Máté, Cseh Dávid Péter, Szerényi László
A groteszk családtörténetolyan témákra kérdez rá, mint a válás, a vallás vagy a hagyományos családmodell túlélési lehetősége
„Tudjátok, ki vagyok én?! Hallottatok már a világ legnagyobb hőséről, Héraklészről? És úgy, hogy Herkules? Herki? NEM Herki! Egy görög srácról van szó, úgyhogy maradjunk a Héraklésznél! Na, szóval ez a Héraklész - nem én vagyok. (Csak majdnem.) Én vagyok a féltesója, a nevem Iphiklész. Majdnem egyidősek vagyunk, úgyhogy egy ideig ikreknek is néztek minket. Mondjuk nem túl sokáig. A tesóm eléggé kipattintotta magát, és akkor... Mindegy, majd meglátjátok. Én egy egyszerű földi halandó vagyok, pont mint ti. A bátyám viszont egy igazi sztár, egy félisten! Rá van akadva a hőstettekre. Például már a bölcsőben megmentette az életemet.” Tasnádi István Héraklész mítoszából írt új darabot, kifejezetten a bábszínház társulata számára. A legendás hős (ma úgy mondanánk: szuperhős) Héraklész és hétköznapi halandó féltestvére, Iphiklész történetén keresztül a mitológia eszköztárával, de a mai gyerekek nyelvén beszél bátorságról, hősiességről, kiválasztottságról, elbizakodottságról, testvérféltékenységről és testvéri szeretetről.
Az előadás Pányik Tamás, SZFE negyedéves színházrendező szakos hallgató vizsgája. “A legtöbbször pokol ez a hely, szűk kis tüzes pokol.” Ezt mondja Cliff, a dráma egyik szereplője, amikor Jimmyvel és Alisonnal közös életükrőlbeszél. Három fiatal, látszólag ereje teljében lévő ember, akik előtt még ott áll az egész élet,mégis a reményteli jövő képe helyett a pokoli jelen mutatkozik meg John Osborne drámájában.Mennyiben vagyunk felelősek másokért? Hogyan hatnak feldolgozatlan traumáink akapcsolatainkra? Milyen áldozatot vagyunk hajlandóak meghozni azért, akit szeretünk? Meddigmutogathatunk az idősebb generációra a nehézségeink miatt? Többek között ezeket a kérdéseket járja körbe Osborne a Dühöngő ifjúságban, és hiába játszódika dráma az ’50-es évek Angliájában, a hidegháború kezdeti éveiben, mindvégig azt érezni, hogya szövegben felvetett problémák nem megoldódtak, vagy lecserélődtek, hanem még aktuálisabbáváltak. Hangmérnök: Fazekas LászlóVilágítástervező: Pintér KrisztinaLátványtervező: Lonkai Lilla e.h.Kivitelező: Tóth KázmérRendezőasszisztens: Fazekas Flóra e.h.Zenei munkatárs: Gulyás Gergely e.h.Dramaturg: Czene-Polgár Donát e.h. Jimmy – Holló Patrik Albert e.h.Alison – Varga Anna Zsófia e.h.Helena – László Rebeka e.h.Cliff – Bangó Ernest e.h.Redfern ezredes – Rátóti Zoltán
"Elérkezett az ideje, hogy tisztelegjünk az angol balettművészet egyik legnagyobb alakja előtt: először visszük színre magyar művészekkel a Manont, amelyet eddig csak külföldi vendégelőadásokon láthatott a hazai közönség."
Berecz András önálló estje. Berecz András ezen az estén a legvidámabb meséiből, legendáiból, énekeiből válogat. A műsort 20 év feletti gyermekeknek ajánljuk. „1957-ben Budapesten születtem. Az első dalokat édesanyámtól tanultam, aki a híres kunhegyesi táncos, tréfafa és nótafa, Tanka Gábor lányaként sok ilyet tudott. Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, Somogyban, Nagykunságban, Nyírségben... dalokat, meséket, tréfákat gyűjtögetek. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenféle rendű és rangú ember »használ« – hazám az elszakadt részekkel a diaszpóra is.” A Kossuth-díjas Berecz András 2014-től rendszeres vendég a Nemzeti Színházban önállóestjeivel, 2016-ban szerepet vállalt a Csíksomlyói passió című előadásban. 2020 óta a társulat tagja.
Az előadás egy család női tagjainak életét mutatja be négy generáción keresztül, 1920-tól a 2000-es évek elejéig.A történet alapján kereshetjük a választ arra, hogy mit viszünk magunkkal az édesanyánkkal való kapcsolatunkból az életben, mi alakul családi hagyománnyá, amit a gyerekeinknek is továbbadunk, hogyan küzdünk a saját gyerekünkön keresztül az ellen, ami a mi gyerekkorunkat tönkretette és hogy ebből a körforgásból ki lehet-e lépni. "A mi verziónkban a négy főszereplőt magunk jelenítjük meg a monológok alatt, a jeleneteket bábokkal visszük színpadra. A mi verziónk félig bábos megoldás, Szívós Károly rendezésében, Török Ági bábjaival készült."
- Angyaltemető - Az angyali öröklét feladása egy emberi szerelemért. A budapesti értelmiség jobb és balos, groteszk, semmibe vesző acsarkodása, emberi sorsok egymásba gabalyodása és kozmikus magányossága, fekete humor és filozófia egy nagy városi road movie keretei közt, egy kis színház összes játék terét fölhasználva. Budapest fölött az ég.
Keserves bohózat. André mostanában mindent elfelejt, valahogy nem állnak össze a dolgok a fejében. A lakása, a lánya, a bútorok... minden olyan idegennek tűnik. Anne, a lánya próbál neki segíteni, de André ápolása a lehetetlennel határos: az idős férfi mindenkit elmar maga mellől, és lassan teljesen elveszíti a kapcsolatát a valósággal is. Florian Zeller, a fiatal francia író mély empátiával, szeretettel és sok humorral ábrázolja egy idős férfi küzdelmét a felejtéssel, az Alzheimer-kórral, és azt ahogy eljut a gyermeki öntudatlanság állapotába. A 2012-ben született darab Párizsban debütált a szerző rendezésében, majd elnyerte a legjobb színműnek járó Moliére-díjat, és azóta több mint 45 országban mutatták be, 2020-ban film is készült belőle Anthony Hopkins főszereplésével. Nyelvi lektor: Domonkos Eszter
„Ki vagyok, mi vagyok, én döntök vagy csak sodor az élet, kiért és miért élek? Küzdök és vágyom, bántok és bántanak, öröm és bánat, a boldog lét hol marad? Mit ad nekem a haza, és én neki mit adok? Elvesznek mindent, de én még élni akarok!” Kazinczy Lajos 29 éves, a nyelvújító író Kazinczy Ferenc legkisebb fia. 1848-49-ben honvéd tiszt, egy napra a Magyar Honvédség utolsó főparancsnoka. A szerelmes, bohém, szegény és céltalan ifjúból a szabadságharc hőse lesz, aki csaták sorsát dönti el, szuronyrohamot vezet. Az aradi várban Haynau foglya lesz, ítéletre vár. A tizenhárom vértanút már kivégezték. Mi lesz az ő sorsa? A III. Madách Musical Pályázat győztes műve, amely 52 pályamű közül nyerte el az első díjat, forradalmian új hangvételű musical, melyben a kor magyar dallamvilága keveredik XXI. századi zenei formákkal. Szerelem, szenvedély, küzdelem a hazáért, a magam igazságáért, az életért. Háromgenerációs, nagyszabású, magával ragadó, látványos előadás. Gyerek Kazinczy / Énekes fiú: Gyetvai Martin/Holló-Zsadányi Norman/Vida BálintŐr: Czakó Ádám/Fellegi LénárdKatona: Fellegi Lénárd/Ruzicska LászlóValamint: a Madách Színház zenekara, tánckara és kórusa.
Nem nagyon van időszerűbb, provokatívabb és elképesztőbb történet a Networknél. Sidney Lumet sokszorosan Oscar-nyertes filmjének látványos színpadi adaptációja apokaliptikus szatíra a média pokoli hatalmáról. Howard Beale, az esti Híradó bemondója. Amikor huszonöt év után alacsony nézettség miatt a csatorna kirúgja, végső kétségbeesésében közli, hogy élő adásban lesz öngyilkos. A morbid bejelentés példátlan reakciókat szül - az egész világ a feje tetejére áll… További szereplők: Bartha László | Boda Attila | Boronkay-Szalay Olimpia | Bányai Mirjam | Csongor Nóra | Gats Éva | Gyöngyösi Márton | Juhász Lajos | Kele Gábor | Kovács József | Kovács Norbert | Nyulászi Fruzsina | Popovics Gyula | Sáfár-Kovács Zsolt | Suba Attila | Tóth Mihály
Mit adtál a világnak? Ha ebben a pillanatban meghalnál, mi maradna utánad? Laci maga után hagyna ezer darab nehezen lebomló oreós zacskót. Krisz mérnöki munkájának köszönhetően az emberiség átlagosan 40 perccel kevesebb időt tölthet liftekben rekedve. Lehel után egy 5 éves, magányos kisfiú maradna. Ugye te is pánikba esel, amikor ilyesmiken gondolkodsz? A finn színházi élet egyik legfontosabb alkotójának darabja érzékeny és szórakoztató helyzetekben mutatja meg, miként próbál alámerülni három igaz barát a férfilélek különös mocsarába. Falk Nóra fordítása alapján Videó: Non Lieu Film Productions
Egyébként könnyelműen úgy írtam róla eddig, mintha még élne.” Franz KafkaA Radnóti Színház, a Gólem Színház, a Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Cseh Centrum együttműködése a Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központban. A FEGYENCGYARMATON Fordította: Szabó Ede Színpadra adaptálta: Regős Simon Dalszövegíró: Réder Ferenc Rendezte: Regős Simon AZ ODÚ Fordította: Eörsi István Színpadra adaptálta: Sahin-Tóth Sára Rendezte: Sahin-Tóth Sára AZ ÉHEZŐMŰVÉSZ Fordította: Tandori Dezső Színpadra adaptálta: Borgula András és Németh Virág Rendezte: Borgula András Dramaturg: Németh Virág Díszlet- és jelmeztervező: Balla Hanga, Pauline Helen Stephan Zene: mdmx, Arleta Berndorff A rendezők munkatársa: Kóti Eszter Száz éve hunyt el Franz Kafka, de figurái mintha még ma is élnének. Mintha élne a Fegyencgyarmaton megkínzott fogoly és kínzója, mintha élne az Odújából kimozdulni nem hajlandó lakó, mintha élne Az éhezőművész. Mintha velünk élne, mintha bennünk élne. Mintha élne. Mintha élne - de vajon él? Élet-e a folytonos kínzás és megkínzattatás, a bezártság, az önként vállalt éhezés, élet-e a szabadságunk feladása? Életünk során mindannyian találkozunk ezekkel a kérdésekkel - a kafkai abszurditás lényege azonban pont a hétköznapi szituációk eltúlzott ábrázolásában rejlik. Ezekre a nagy(nak tűnő) kérdésekre keresi a választ három különböző rendező, három különböző irányból. És ha a válasz végül mindig ugyanaz lesz? Nos, az éppen eléggé kafkai volna. “Alapvető alkotói szándékunk feltérképezni a nyilvános kivégzéssel kapcsolatos kegyetlenség és szenvedély formáit, ehhez igyekszünk közvetlen kapcsolatot kialakítani a leendő nézőkkel, keressük az erőszak ábrázolásának különböző lehetőségeit. Nyúljunk bele a néző hasába és gyomorszájánál megragadva rázzuk fel azt, ameddig kielégülésre nem talál a kivégzés cirkuszában.” (Regős Simon - A fegyencgyarmaton) “Az odú vakondszerű lakójának kizárólagos öröme a kényelem és a kiszámíthatóság. Befúrja magát az odújába, hallgatja a kintről érkező zajokat és csak beszél és beszél, megfékezhetetlenül. A világtól való elzártság biztonságot ad neki és gyönyörködteti, úgy érzi: BOLDOG! Csak a rettegés ne lenne, hogy minden irányból rátörhetik odúja ajtaját. De semmi sem változik. Meddig tartanak identitásunk határperemei; mi kebelezzük be a félelmeinket vagy azok minket?” (Sahin-Tóth Sára - Az odú) “Kafka szövegei a zsigereimbe ivódtak kb. 30 évvel ezelőtt, a gimnáziumi évek alatt. Sokat gondolkodtam rajtuk - és főleg sokat álmodtam velük kapcsolatban; és mindig is foglalkoztatott a színpadra állítás lehetősége. Az éhezőművész karakterében minden öregedő művész benne van. A siker, a szeretet, az elismerés utáni vágy egyszerre a felismeréssel, hogy nincs már végtelen idő az alkotásra mint anno, fiatalon; és mindennek az egyszerre komikus és tragikus mivolta. Vicces és fájdalmas szöveg. Eljött az idő, hogy hozzányúljak.” (Borgula András - Az éhezőművész) Franz Kafka utolsó üzenetében arra kérte barátját, Max Brodot, hogy halála után olvasatlanul égessen el mindent, amit az író hátrahagyott. Brod azonban nem teljesítette Kafka kívánságát. Kiadta leveleit, naplóit, átszerkesztette félbehagyott regényeit - mintegy köztünk tartva a 20. század egyik legnagyobb hatású művészét. Szinte úgy, mintha élne.
Avagy kiesett, kiugrott, vagy kilökték. Valami bűzlik a titkosszolgálat irodájában, szellőztetni viszont nem szokás az ilyesféle helyeken. Valaki próbált ugyan ablakot nyitni, de épp ebből lett a baj, mert azon a bizonyos ablakon keresztül kiesett egy… Innen nem folytathatjuk, mert az ügy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítva lett ezerötszáz esztendőre előremenőleg. De megnyugodhatnak. Nem kell kivárniuk. A Loupe Színházi Társulás fizető nézői ismét kiváltságos helyzetben érezhetik magukat, ugyanis bepillantást nyerhetnek azokon a csukott ablakokon keresztül. Történetünk főhőse egy Nő. Senki sem tudja honnan jött, mit akar, és milyen kapcsolatai vannak. Egyszer csak felbukkant az első emeleti kihallgatóban. A titkosszolgák között persze azonnal elindulnak a találgatások: Talán legfelülről jött, hogy felkutassa a botrány felelőseit? Vagy épp, hogy alulról érkezett, és nem más, mint a nép álruhába bújt gyermeke? Esetleg egy belevaló tényfeltúró újságíró, aki túl sok politikai thrillert nézett a Netflixen? Egy biztos: a titkosszolgálat dolgozóinak van félnivalójuk tőle, akárki legyen is az. Főhősünk alaposan felkavarja a poshadt állóvizet az iroda mérgező vizesballonjában. Fejek hullanak, pozíciók maradnak betöltetlenül, hogy aztán átgondolatlan előléptetések okozzanak egyre nagyobb kavarodást a hivatal működésében. A hierarchia egyre jobban összekeveredik, és már az sem egyértelmű, hogy kinek van jogosultsága jogosultságokat osztogatni. Az abszurdba hajló történetünk korunk dezinformációs társadalmának nyomja fel a görbe tükröt a legkényesebb testnyílásába. A kémtörténetek romantikáját visszasíró nonszensz vígjáték arról fantáziál, mi is történhet valójában azokban a titkos szobákban, ahová halandó ember sohasem kaphat belépési engedélyt.
„A Színház (a színdarab) valójában mindig Törvényszék, ahol a szereplők vádat emelnek, védekeznek, panaszolnak, enyhítő körülményekről számolnak be, próbálják meggyőzni a nézőket. A közönség az esküdtszék.” (Hélène Cixous) Katharina Schlüter tévés műsorvezető viszonyt kezd Christian Thiede vezérigazgatóval. Szakításuk után a nő feljelenti volt szeretőjét szexuális erőszak vádjával. A büntetőperben állítás kerül szembe tagadással. A nő ezt mondja, a férfi azt mondja. Mi történt kettejük között? És mi bizonyítható? Ferdinand von Schirach új, szinte dokumentumszövegnek ható tárgyalótermi darabja egy feltételezett szexuális erőszak ügyet vizsgál, és ezen keresztül a női és férfi társadalmi szerepek, a #metoo-mozgalom, a média nyilvánosság és magánélet, a jog és igazság ellentmondásairól beszél anélkül, hogy ideologikussá vagy demagóggá válna. Nem ítélkezik, a mindennapi realitást tárja elénk. A nyugati világ elmúlt évtizedének meghatározó társadalmi kérdéseit érinti, és nem mondja meg, hogy mit kell gondolnunk róluk. Egyszerűen annyit mond: gondolkodjunk el!
A különös pár az élete delén járó mozgássérült arisztokrata és a külvárosi szegény negyedből való fiatalember őszinte barátságáról. A bőrszín nem számít?
Legjobban a nőktől féltem - mondja a fiú, akinek egyetlen nap alatt a szemünk láttára hullik szét az élete, majd veszíti el a szerelmét, és hirtelen egy önismereti zsákutcában találja magát. Házszám sehol, tábla nem jelzi a menetirányt, az útvonaltervező nem reagál, és ahelyett, hogy segít- séget kérne, lehajtott fejjel megy tovább.Mi pedig megyünk együtt ezzel a fiúval, aki min- dennapjaink audiovizuális adok-kapok-ígérgetek brutális tempójában váltogatja maga körül a lányokat, hogy végül ebben zenékkel életre keltett szósöl-kapkodásban megtudjuk: kitől is fél ő valójában a legjobban?
Szeretetlenség, szeretetéhség és szerelemféltés mozgatja darabunk szereplőit. „Lesznek benne bizarrfordulatok”. Így fogalmaztunk volna akár tíz évvel ezelőtt is, de manapság elég, ha annyit mondunk:huszonegyedikszázadi történet. Eredetileg a „Mások” munkacímet adtam készülő darabomnak, bízvaabban, hogy az előadás után így sóhajt majd fel a néző: – Lám, ők sem mások! Felebarátom a darabminden egyes szereplője. A testvéreim, kikről nemrég még azt gondoltam: idegen lelkek, idegentestben. (Pintér Béla) Hang: Gyirán Péter, Farsang Áron, Benkocs GáborMűszak: Berecz Csaba, Berecz Eugén, Károlyi Roland, Károlyi NorbertFodrász: Milák Beáta / Bán Zsófi
Játék és tánc Lorca alapján.Mese száz percben az andalúz szerelemről. A flamenco életérzés – sors, dinamika, drámaiság. A mozgás, a gesztus egyenértékű a szöveggel. Salvador Dali és Bunuel barátja, Federico García Lorca kiköveteli magának, hogy a színházról ne a megszokott módon gondolkodjunk. Nyoszolyólányok: Kékesi Diána, Veres Dóra, Vianello JuliaFalubeli férfiak: Horváth Ádám, Málits András, Mocsár Patrik