A III. Richárd William Shakespeare talán legvéresebb és legkegyetlenebb darabja. De nem csak kizárólag az. A viszonylag korai, 1593 körül született mű soraiban már ott rejtőzik a Hamlet zseniális intellektusa, a Lear király gyönyörűséges káosza, és a Machbet féktelenül nyers abszurduma. Ahogy a királydrámák többsége, a III. Richárd is a Rózsák háborújának vérzivataros évtizedeit eleveníti fel. A Yorkok és Lancesterek véres trónviszályának utolsó, apokaliptikus felvonásaként a torzszülött Richárd ámokfutásba kezd a trónért. Sorra gyilkoltatja le ellenségeit, volt szövetségeseit, de még tesvérét, sőt ártatlan gyermekeket is. Van, aki boroshordóba fullad, van akit tőr sebez halálra, van, akit méreg öl meg, és van, akit a hóhér bárdja választ el a fejétől. A nem könnyedén, hanem felkavaróan szórakoztató darab annyira kíméletlenül tárja fel az emberi lélek legmélyebb bugyrait, hogy kétségünk sem marad: a történelemben csupán a fegyverek változnak.
A(z) Vörösmarty Színház előadása
Hozzászólások