Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A velencei kalmár

előadás, magyar, 2011.

+ 2 kép

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

A velencei kalmár találó humorral napjaink értékvesztett világát ábrázolja, finoman egybecsúsztatva a harmincas évek Olaszországával. A díszlet az útikönyvekből ismert Velencét idézi, miközben a mögötte meghúzódó embertelen világot mutatja be.

A(z) Újszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2004. február 3., Újszínház

Stáblista

Szereplők

Irfan Mensur

Antonio

Predrag Ejdus

Šajlok

Goran Šušljik

Basanio

Dragan Mićanović

Porcija

Miodrag Radovanović

Gobo (Tubal, Dužd mletački)

Goran Daničić

Knez marokanski (knez aragonski)

Tanja Pjevac

Džesika

Nebojša Milovanović

Gracijano

Pavle Pekić

Salanio

Nikola Vujović

Salarino

Goran Jevtić

Lanselot Gobo

Slobodan Pavelkić

Tamničar

Isabella Appiah Ana Simić ml. Jelena Angelovski

Porcijine dvorkinje

Nemanja Radomirović Filip Pavlašević

Činovnici suda (Stražari)

Alkotók

Hozzászólások

10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál------ www.toptipp.hu---------------
VELENCEI KALMÁR ------- Egon Savin ------ Jugoszláv Drámai Színház ----------------

Antonio legalább 50 éves, pityókásan betámolyog, - hát nem egy Ötvös Andris, de..., de...: elég megszólalnia, valami áttetszõen gyengéd zeneiséggel, olyan szuggesztív erõvel, amely kecses mozdulataival színezve is mélységes drámaiságot jelez. Irfan Mensur hangtalan jelenléte távoli mennydörgés, radikális megszólalásai megkerülhetetlenné súlyozzák polgári eleganciáját. Homofil pincérek tûnnek fel, aztán a szintén piperkõc jóbarát, aki könnyelmûségével elindítja a végzetes történetet. A színpad néhány állítható pódium, de a ruhák fenomenálisak: fekete-fehérben, változatos vonalakban bizonyítják a nálunk is honos tervezõ, Ignatovics Krisztina bámulatos képzelõerejét.
Az összhatás nagyságrenddel korszerûbb a hazainál. Egyenes, nyílt deklamáció, a pontos lélektani értelmezésen túl hasítóan pregnáns játékmód. Egyszerûségében sokrétû, lendületében hatásos, könnyedségében gránitkemény. A háttér teljes magasságában nyílva adja a járást, a színészek önmaguk teljes vállalásával válnak játszó személyekké. Portiát Dragan Micsanovics ÚR adja, elkerüli a szokott nõimitátor-sablonokat, komikus felhangjai ellenére acélos férfiasságban túltesz az izomhõsökön. Szikrázó bravúr, de nem telepszik rá az elõadásra. Shylock sajnos, eltûnik, nem tudjuk mit, miért és hogy ki is cselekszik Lincoln-szakállas maszkjában. Egon Savin rendezése azonban, ügyesen kerülve az etnikai-politikai áthallásokat, nélküle is feszült drámává futtatja fel a befejezést. Káprázatos a bírósági jelenet, szenilis dózseforgószéken, lelkes drukkerek a háttérben, érvek pengeváltása az egy font hús körül. A fináléban gyõz az emancipáció, a felszarvazott férfiak alázattal követik kardos aráikat a nász-szobába. /Ezért gondoljuk meg, kinek adunk kölcsönt!/
Az oroszok jobbak, a németek úgy beszélnek, hogy! - , a litvánok mindig erõsek, na persze
a románok, lengyelek köztudottan mérföldekkel elõttünk... De hogy Szerbiában is ennyivel modernebb a stílus... - Ébredj magyar színház!!!

Válasz