II. Richard

előadás, 170 perc, 2008.
+ 1 kép

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Almási-Tóth András rendezőt a közszféra és a magánélet között meghúzódó, korunkban egyre vékonyabbá váló ösvény érdekli. Másképpen fogalmazva a média manipulációs lehetőségei foglalkoztatják a politika és hatalom játékai közelében. Két komplementer személyiség, kétféle karakter küzd a koronáért: a költői lelkületű II. Richárd és a racionális Bolingbroke, aki később IV. Henrik néven szerzi meg az angol trónt.

Ez az ambivalencia a dráma végéig fennáll. A jogszerűen uralkodó király méltatlan volt Anglia trónjára súlyos hibái miatt, azonban kivívja együttérzésünket bukásában, amikor is megismerhetjük egyéni nemes tulajdonságait. Ezen nemes értékek feledtetik velünk azokat a tetteket és ballépéseket, amiket királyként elkövetett. Bolingbroke-ot illetően pedig, bár jogszerűtlenül, nemtelen cselszövéssel ragadta magához a hatalmat, feledteti velünk ennek súlyosságát rátermettsége a trónra, amely végső soron a nép és az ország javára szolgál, mintegy kulcsát jelenti a nemzet boldogulásának. A színpadon minden ezüst, a szürke és a fekete különböző árnyalataiban tündöklik. Középen hangszórókból, erősítőkből, ládákból emelt kupac. Elöl két mikrofon, annak bizonyítékaként, hogy itt és most semmi sem maradhat titokban, előbb vagy utóbb mindent be kell vallani. A színészek játékát szigorúan szabályozott, szögletes mozgássorok, protokolláris masírozások egészítik ki. A monokróm színektől csak a két király - a jelenlegi, és a leendő - piros kabátja, illetve nyakkendője üt el. Mindent összevetve elmondható, hogy Shakespeare II. Richárdja nem véletlenül tartozik a szerző ritkán játszott darabjai közé, de a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában élvezetes és egyben elgondolkodtató formát találtak az előadáshoz. (R.M. írása nyomán)

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

II. Richard király
Bolingbroke (Hereford hercege)
York hercege (Kertész)
Nothumberland grófja (York hercegné, Udvarhölgy)
Aumerle (Kapitány, Kertészinas)
John of Gaunt (Lancaster hercege, Salisbury grófja, Westminster apátúr)
Bolond (Carlise püspük, Börtönőr)
Gloster hercegné (Királyné)
Thomas Mowbray (Norfolk hercege, Ross, Sir Pierce of Exton, Sir Stephen Scroop)

Hozzászólások

FElepHánt 2009 jan. 10. - 20:04:18
II RICHÁRD Almási-Tóth András Budapesti Kamaraszínház
Már-már azt hittük, nincs undorítóbb a spirói Árpádház vérgõzös panoptikumánál, de hát
kiderül, a mûvelt Nyugat sem adta annak idején alább, igaz: mennyivel kulturáltabb például
a vakság örök sötétségénél az életfogytig börtöné.../?!?/ A belsõ történésekre összpontosí-
tó dráma, a spirósított textus, az invenciózus rendezés egész sor kiváló színésznek biztosít
pazar lehetõséget, akár kettõt-hármat is fejenként. Lengyel Tamás szikár dikciója hitelesí-
ti a trónra törõ pragmatizmust, Jánosi Dávid egy vértolulásos rettegésben jeleskedik, most
is ellenállhatatlan Törköly Levente gigászi ereje, de a napi politikát kommentáló Kertész
természetbarátian reciklálható lapulevél-kosztümjében komikus vénája is felbuzog. Kaszás
Mihály újabb álszenten zsolozsmázó püspökkel gazdagította impozáns repertoárját, Kocsó
Gábor egyénisége, extrém stílusa ritka és nem eléggé kamatoztatott érték! Pengeéles, lé-
zerkemény, sziszegõ szavai csontig hatolnak, odavetett félmondatokba képes sorsdöntõ je-
lentõséget sûríteni, gesztusainak bizarrsága nemcsak Quasimodót sugall, de talán még egy
másik Richardot is... Mert a második helye egy idõre foglalt: Dolmány Attila a hálátlannak
tartott címszerepbõl hosszú idõk legjobb Shakespeare-hõsét formálja meg. Döntésre, hely-
zetfelismerésre teljesen alkalmatlan gyermeki lény, legfeljebb azt tudja, hogy sorsa nem a
saját kezében van, ezt játékos beletörõdéssel veszi tudomásul. Tragigroteszk figurájából
nagyformátumú színészi alakítás születik, melybe a annyi váratlan belsõ tartalom, annyi ár-
nyalt jellemrezdülés sûrûsödik, hogy szinte egy új darabot kellene hozzá írni... Legkisebb
szeme villanása is beszédes, a heves lendület nem veszti el aprólékos pontosságát, mimiká-
ja megunhatatlan, hangja fojtottságban sistergõ dinamika. Almási-Tóth András tovább mé-
lyítette a nagyléptékû történelmi drámák kisegyüttessel, kisszínpadon történõ elõadására
kiválóan alkalmas stílusát. Magasfokú stilizáltság, geometrikus mozgások néhány négyzetmé-
teren, egymáshoz csiszolt szituációk, epikus áradás feszes ritmusban. Spiró György fordí-
tása, következetes dramaturgiai ténykedése révén a shakespeari szöveg és az abból táp-
lálkozó színészi alkotómunka kerül a középpontba, újabb kiemelkedõ fontosságú produkci-
ót teremtve az elhanyagolt királydrámák világában.