Mégis hány gitárszólót tud kipengetni egy halott ember a pre-posztapokaliptikus Detroit háztetőin, mielőtt gyászolói végleg elfelejtik őt, vagy a szomszédok jól irányzott téglákkal dobálják vissza a sírba? Brandon Lee valószínűleg az összeset: A holló sztárja a mai napon lenne hatvanéves, de a filmszeretők számára örökké egy nem túl üde, de fiatalos energiabomba marad. Legfőbb érdeme, hogy transzcendens játékával átformálta utolsó filmjét, az ezerszer látott B-sztoriként induló A hollót egy korszakalkotó, szinte mitológiai erejű mozivá. Belehalt, de minden egyes újranézéskor érezzük, hogy azért még mocorog a sírjában.

Az évforduló alkalmával azonban érdemes felidézni az embert is a holló mögött, aki rövid életében nagyon magas lécet ugrott meg, amelyre talán születésétől fogva készült. Ikonikus édesapja, Bruce Lee árnyékából kilépve saját jogán vált ő is ikonikussá, és hozzá hasonlóan szinte pont a fősodorbeli siker kapujában vesztette életét. Alex Proyas sötét inspirációtól csöpögő rendezése, valamint a remek látványtervezés és a kosztümök csak egy bizonyos pontig tudták vinni A hollót: Lee végül saját erejéből, döbbenetesen hatásosan cipelte el a projektet a célvonalig, és bőven azon túlra.

Ritka, mint A holló (1994)

Csak elképzelni tudjuk, mekkora nyomás nehezedett Brandon Leere gyerekként: már kicsiként eldőlt, hogy édesapja, Bruce Lee nyomdokait fogja követni, aki a fiú nyolcéves korában hunyt el. Az ifjú Brandon szorgalmasan edzette magát a harcművészetekben: többek között a Bruce által kifejlesztett Jeet Kune Dót, a Wing Chunt, az Eskrimát és a Muay Thait sajátította el. Később arról beszélt, hogy nehéz volt koncentrálni a csoportos edzések során, mert az edzőterem falán túl sok helyet foglaltak el az apjáról készült képek. Közben pedig színészként is kikupálta magát: miután elvégezte Lee Strasberg színiiskoláját, először videóra készült akciófilmekben jelent meg, amelyek kisebb sikerek is lettek.

Ezután jöttek ki első filmjei, amelyeket már a Warner Bros és a 20th Century Fox égiszei alatt készített: se a Leszámolás Kis-Tokióban, se a Mint a tűz nem lett óriási siker, viszont még a morgósabb kritikusok is elismerték Lee játékát, valamint karizmatikus jelenlétét a vásznon. Ekkortájt esett le a tantusz a hollywoodi fejesek számára: a kis Lee bizony sztárnak született, aki egy kis szerencsével még apját is túlszárnyalhatja – hollóként.

Azonban a kis szerencsének pont az ellentéte jutott osztályrészül számára: mindössze 28 évesen, a mára legendássá vált film forgatásán halt meg. Ráadásul egy olyan balesetben, amelyből az évek alatt vérlázítóan sok esett meg Hollywoodban: az egyik kellékként használt lőfegyverrel akadtak gondok. Lee esetében az, hogy a pisztolyban felejtődött egy éles töltény ólomhegye, majd amikor a következő – elvileg vak – lőszerrel rádurrantottak a színészre a kamerák előtt, úgy találta el, hogy már nem lehetett megmenteni az életét. 

A film viszont mégis elkészülhetett, nem kis részben azért, mert Lee menyasszonya, Eliza Hutton és édesanyja, Linda Lee Cadwell is támogatták Alex Proyas rendezőt a projekt befejezésében (az extra produkciós költségeket pedig a Harvey Weinstein nevével fémjelzett Miramax állta, de az már egy másik tragédia). Leenek már csak három napja lett volna a forgatáson, amikor a végzetes baleset történt:

akkor forradalminak számító CGI-jal, illetve dublőrök (köztük a John Wick későbbi rendezője, Chad Stahelski) segítségével keltették végül újra életre az élőhalott Eric Dravent.

A film végül kirobbanó siker lett (23 millió dolláros költségvetés, 94 milliós mozis bevétel), amely a művészetet imitáló élet mai napig egyik legfájdalmasabb példája. A nézőket a kísérteties, stílusosan, sötéten elmesélt sztori mellett a való életbeli tragédia is kísértette a mozikban, A holló pedig a mai napig nem szabadult meg Lee szellemétől: talán ezért is volt eleve kudarcra ítélt próbálkozás a film tavalyi rebootja.

A szegény ember John Wickje lett A holló rebootja

Nézzük a jó oldalát: legalább megpróbáltak kilépni a Brandon Lee-film árnyékából.

Tovább

Madártan kezdőknek

Brandon Leeről úgy emlékeztem meg a kerek évfordulón, hogy pótoltam egyik legnagyobb elmaradásomat, és életemben először megnéztem A hollót. Ez a film valami dicsőségesen nevetséges: Lee 11-esre feltekert intenzitású egysorosai, a shotgunba töltött gyűrűk, a képernyőt tetőtől talpig kitöltő gót látványorgia, a háztetőn gitározás és a Poe-idézetek is folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy nem szabad túl komolyan venni a látottakat. Mégis értem, hogy miért lett belőle klasszikus, és hogy miért nem „olyan rossz, hogy már jó” értelemben.

Valószínűleg ha Brandon Lee túléli a forgatást, A holló akkor is az évezredforduló környékén életre kelő gót szubkultúra alapműve marad. A film magabiztosan, lehengerlően mondja el egyszerűcske bosszútörténetét, Lee pedig a vízió két lábon járó megtestesüléseként dönti le a logika szűkös falait az izgalmas vérengzések kedvéért. A számítógépes effektek Lee játékához hasonlóan egyszerre visszafogottan titokzatosak és grandiózusak. Proyas olyan látványvilágot épít fel a színész köré, amelyhez hasonlót a modern blockbusterek egy fazonra CGI-ozott, impotens részletgazdagsága utánozni is alig lenne képes – ahogy azt a reboot is bebizonyította.

Esélyes, hogy a színész hamarosan már kultsztárként tárgyalhatott volna a stúdiókkal arról, hogy milyen komolyabb, drámaibb szerepeket vinne el a közeljövőben – ahogy azt halála előtt tervezgette. Ezek pedig nagy eséllyel jó kezekbe is kerültek volna:

Lee elhivatott hozzáállásával a színfalak mögött is sokat tett azért, hogy még emlékezetesebb, karakteresebb legyen A holló, amelyet eredetileg egy musicalnek szánt a stúdió Michael Jackson főszereplésével.

A színész egy rendkívül emlékezetes meghallgatáson győzte meg a producereket, akik először idegenkedtek tőle, és inkább Christian Slaternek, vagy River Phoenixnek adták volna a szerepet. Aztán a forgatásra le is fogyott majdnem tíz kilót, hogy még hitelesebben játszhassa el az élőhalott bosszúállót. Emellett a harcjelenetek koreografálásában is oroszlánrésze volt: ha nem sportol kiskora óta, valószínűleg a film is kevésbé lett volna látványos. Az ő ötlete volt az is, hogy Eric a forgatókönyvben szereplő hosszabb, terjengősebb monológok helyett inkább rövidebb, ritmikusan érkező egysorosokban beszéljen, ezzel még fenyegetőbbé téve a karaktert.

10 talányos tény, amit tuti nem tudtál A hollóról

Christian Slater és Cameron Diaz lettek volna eredetileg a főszereplők Brandon Lee utolsó filmjében, ami a legelső képregényadaptációk egyike volt. Magyarul A varjú címen kellett volna futnia, de végül A hollóként került mozikba.

Tovább

A holló így lett egy nem túlságosan okos, azonban hatásos és rémálomszerű film. Amilyen faék egyszerűségűnek tűnik első látásra, tragédiája az örök visszatérésről annyira komplex és halhatatlan: nem tudjuk lerázni a tudatot, hogy Bruce Lee fiát látjuk, aki hamarosan apjához hasonlatosan tragikusan fiatalon meghal, magára hagyva menyasszonyát – ahogy a filmbéli Eric a barátnője halála után marad magára. (Egyébként A holló alapjául szolgáló képregényt James O’Barr szerző szintén azért kezdte írni, hogy feldolgozza saját menyasszonya halálát: számára Lee elvesztése a második tragédia volt, ami a projekthez kapcsolódott).

Közben viszont látjuk magát Brandon Leet is, aki eddigre már teljesen elsajátította a Bruce által kifejlesztett harcművészetet, és nem tanítható ösztönökkel lépett át a filmvászonról a filmtörténetbe. És igen, látjuk Eric Dravent is, ahogy segítőkészen vizualizálja nekünk a sztár és a film ki-bejárkálását a sírból. Talán sosem fog békében nyugodni – de neki mintha nem is arra lenne szüksége.