(Megjegyzés: néhány film adatlapján az alkotás rövidebb, vágott verziójának hossza szerepel.)

1. A Gyűrűk Ura - A király visszatér (2003) – 201 perc

A maga 201 percével a mindenki által jól ismert és szeretett A király visszatér még épphogy befért listánk elejére: ennél itt már csak hosszabb filmeket fogunk ajánlani. Peter Jackson nagy ívű trilógiájának zárófejezete közönségbarát módon bizonyítja, ha igazán elkap minket egy sztori, akkor hajlandóak leszünk hosszú-hosszú órákon keresztül eljutni a szereplőkkel együtt a végkifejletig.

2. Malcolm X (1992) – 202 perc

Spike Lee kisebb lélegzetvételű projektekkel is tud emlékezeteset alkotni, de akkor mutatja meg igazán az erejét rendezőként, amikor játékidőben és témában is nagy fába vághatja a fejszéjét. Denzel Washington élete alakítását nyújtja a fekete polgárjogi vezető életének jelentős részét felölelő alkotásban. Egy sokrétű, merész és izgalmas tézisfilm, amely nemcsak a címszereplőről, hanem a 20. század Amerikájáról is szól.

3. Barry Lyndon (1974) – 203 perc

Stanley Kubrick sosem tudta elkészíteni a tervezett, nagyszabású Napóleon-filmjét, így a Barry Lyndon maradt az egyetlen nagyszabású, újkori háborús eposza. A  William Makepeace Thackeray regénye alapján készült film becsapós első benyomást tesz: valójában nemcsak egy kosztümös opuszt látunk, hanem egy rendkívül cinikus, kalkulált fekete komédiát.

4. Andrej Rubljov (1966) – 205 perc

Ha már az elmúlt száz év legmeghatározóbb rendezőinek történelmi eposzainál tartunk, emlékezzünk meg Andrej Tarkovszkij leghosszabb, legtöményebb és talán egyik legkomplexebb alkotásáról. Az Andrej Rubljov egy felejthetetlen film a művészi önkifejezésről, a hitről és az időről magáról: nem a legcselekményesebb mű, de ha a hatása alá kerültünk, onnantól nem ereszt.

5. A hét szamuráj (1954) – 207 perc

Az egyetemes filmtörténetre nézve általában igaz állítás a következő: mindent, amit Hollywoodban csinálnak, már pár évtizede megcsinált Akira Kuroszava japán rendező. A hét szamuráj például a filmtörténet első olyan alkotása volt, amelyben a szükség órájában összecsapódik egy színes, valószínűtlen hősalakulat, hogy egyesült erővel győzzék le az ellenséget. Igen, amellett, hogy Kuroszava A vihar kapujában-nal előrevetítette Christopher Nolan szinte teljes karrierjét, a Rejtett erőddel a Star Warsot, A testőrrel pedig nagyjából minden második westernt, még talált időt arra is, hogy egyik legnagyobb ívű művében, A hét mesterlövésztől kezdve a Bosszúállókig számos későbbi film számára megírja a siker receptjét.

6. Arábiai Lawrence (1962) – 216 perc

Habár Denis Villeneuve próbálkozása több mint tiszteletre méltó volt, a filmtörténet során egy alkotás sem kapta el olyan hatásosan, feledhetetlenül a sivatag végtelenségét, mint az Arábiai Lawrence. David Lean legendás filmje a számos remek alakítás mellett azért is emlékezetes, mert megkapó, lehengerlő képeivel és tiszteletet parancsoló hosszával a bőrünk alá csempészi a kietlenség forró pezsgését. Ha egy mód van rá, moziban nézzük meg az Arábiai Lawrence-t.

7. Elfújta a szél (1939) – 238 perc

Mai szemmel nézve könnyű hajmeresztően butának és rasszistának találni az Elfújta a szélt, viszont filmtörténeti jelentőségét továbbra is tilos vitatni. Victor Fleming problematikus szerelmes levele az amerikai rabszolgatartó Délhez a modern történelmi opuszok alfája és omegája, ami megkerülhetetlen minden filmszerető számára.

8. A nimfomániás (2013) – 325 perc

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a rövidített, két részre vágott moziváltozattal le lehet tudni a folyamatosan a zsenialitás és a kóros megalománia határvonalán táncoló Lars von Trier magnum opusát. A teljes élményhez a vágatlan verziót szükséges végigülnünk, lehetőleg egyben mindkét részt. Igen, lesz olyan, hogy fel akarunk állni, igen, pár jelenetnél legszívesebben sikítva menekülnénk. De ha erősek vagyunk, egy feledhetetlen élménnyel gazdagodunk.

9. Sátántangó (1994) – 439 perc

Azt hiszem, itt nem kell húznom a szót. Krasznahorkai László, Tarr Béla, Víg Mihály, Alföld, pusztulat és dögrovás. Aki magyar, annak életében muszáj legalább egyszer végigülnie a Sátántangót.

10. Shoah (1985) – 566 perc

Claude Lanzmann francia rendező mérföldkőnek számító dokumentumfilmjét bemutatója óta sorozatként is többször vetítették. Ez talán érthető: a holokauszt borzalmait szinte teljeskörűen részletező kördokumentumot nemcsak hossza, hanem a bemutatott embertelen szörnyűségek miatt is nehéz végignézni. Fontos azonban, hogy lássuk, és az szintén, hogy Lanzmann rászánt 11 évet az elkészítésére. A Shoah-nál egy művészeti alkotás sem mutatta be őszintébben, húsba vágóbban a soát: nem lehet elfelejteni, de nem is szabad.