Hamlet

dráma, lengyel, 2012.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

A legjobb lengyel Shakespeare-előadás 2011-ben

KICSODA HAMLET?
Aki az elmebaj határán van, de lehet, hogy ez a zavart állapot csak az ő kis játéka az ellenséges világgal szemben. Szeret és elhagy (elárul). Tud gyengéd, körmönfont és gonosz is lenni. Néha úgy viselkedik, mint egy hős, azonban néha bizonytalan és hezitáló. Egyedül érzi magát az emberek között, dühöng, személyisége tele van ellentmondásokkal, de mégis egységet képeznek ezek a tulajdonságok, mert így teszik őt teljes emberré. Hamlet egy kifejező karakter, aki egy furcsa valóságban él, mégis olyan kifejező, mintha olyasvalaki megfigyeléseiből jött volna létre, aki itt és most velünk el.

KICSODA RYCHCIK HAMLET-JE?
Hamlet, a mi szegény Hamletünk. Feltételezhetően az apját meggyilkolták és az anyja újra házasodni készül. Hamlet az áldozat. Milyen kényelmes ezt gondolni! Olyan személyiséget kapott, amely csatlakozhat a megbántottak csoportjához. Sebei mélyek, melyek nem akarnak gyógyulni. Valójában Hamlet vágyik a szenvedésre, emlékezni akar a bűntényre. Ez a bűntény teszi őt hőssé. Az áldozatok, az igazságtalanul bántottak, mindent követelhetnek a világtól. A szeszélyei, vágyakozásai, céljai törvényesek lehetnek, hiszen ő az áldozat. Ha őt bántják, ő is bánthat másokat. A gonosz mindentől független és gyönyörű. Hamlet világa összeomlott. Ennek a pusztításnak ugyanakkor gyönyörűnek kell lennie.

A(z) Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Claudius (Dánia királya)
Polonius (a kancellár)
Laertes (Polonius fia)
Queen (Gertrude)
Rosencrantz
Reynaldo (színész)

Alkotók

Hozzászólások

FElepHánt 2012 júl. 18. - 16:00:14
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

HAMLET Teatr Zeromskiego, Kielce /PL/ Gyulai Shakespeare Fesztivál

A szellemet még elképzelhetjük a hátunk mögé, de nincs nagymonológ, nincs temetés és párbaj, nem zökken ki az idõ, nincs "szó, szó, szó" és "a többi néma csend." Hiányoznak a sírásók és a tengeri kaland, viszont prológként Yorick deklamál hosszú vendégszöveget. Rados³aw Rychcik minden alkalmat megragad, hogy kilépjen a cselekménybõl, Hamlet élcén a királyi pár percekig hahotázik a majdnem fulladásig, a vígkedvû fiatalok százszor is elszámolnak százig, a "Dánia börtön"-rõl fürgén asszociálnak a Danmark-Germany 2:0-ra...
A Színésznek meg kell próbálni röpülni, Maciej Pest ájulásig igyekszik, a nõstény Guildenstern és Rosenkrantz hathatós asszisztálásával. Bõven marad szövege Miroslaw Bielinski, nyulánk párjánál fejjel alacsonyabb, köpcös Királyának, sõt, kap egy plusz jelenetet is a besúgásra kész Reynaldóval.
Nagyszerûek a figurák: Joanna Kasperek tornyos frizurája csak kiemeli hajlékony királynõi karcsúságát, fedeles szemhéja pedig ezeregyéjszakai bûbájjal repked. Csúnyácska, lóarcú fruska Carolina Porcari Ophéliája, véget nem érõ jajszava feledhetetlen. David ¯³obiñski androgén Polonius, Horatio /Andrew Plant/ Cybulcki fekete szemüvege mögül kommentál, erõteljes Wojciech Niemczyk Laertesének heves bosszúvágya. Nem harsognak semmit túl, de nem is motyognak, játékuk fifikásan egyszerû, a természetességet, számunkra
elképzelhetetlen, szakmai megalapozottság generálja. Plasztikusak a karakterek, tökéletes az összjáték, világosak, az egymást vágás nélkül követõ szituációk.
Elég egy díszlet! Trófeák a hátfalon, heraldikai vázlat a padlón, három asztal és nyolc szék: ennyi. Tépett, vörös oldalfüggönyök, két vörösben beinduló, vészjósló ventillátor: sallangmentes, retinába beégõ vizualitás. Nincsenek "ötletek"! A nálunk annyira dermesztõ, mindig a kidolgozatlanságba enyészõ gegparádé helyett, kézenfekvõ, szimpla megoldások, melyek súlyát a megvalósítás támadhatatlan szintje adja. Michael Fox zenéje szinte egyfolytában szól, feszültséget ritmizál, avagy éppen állandóságot, minimalizmusában is grandió-
zus.
Hamlet azért a középpontban áll. Hózentrógeres, rövidgatyás kamasz, hülyéskedik is rendesen, de kitörései /és meztelen aktja/ igazi férfit mutat. Narcisszuszként fotóztatja magát Ophéliával, ám árnyaltan vezérelt hangerõvel küldi aztán kolostorba. Thomas Nosinski képes egy újabb dán királyfi portrét rajzolni, szikrázó szélsõségei ellenére, alakítása érett és minden ízében koherens.
Ne játsszuk hát a shakespeare-i szöveget, azt a mennyei csodát olvasni kell, a színházban legyen csak ugródeszka a színpadi eseményekhez, ott játsszunk színházat! Felejtsük már el a "mondanivaló" és az "üzenet"-szerû szlogeneket, azért ülünk be, ki tudja hányadszor, mondjuk a Hamlet-re, hogy szövegértelmezési bravúrok helyett, színpadi értelemben, érzékletesen újabbat, mást lássunk másképpen...
Járjunk újra lengyel színházakba, vagy õk jöjjenek gyakrabban! És ne csak a fantasztikus Gyulai Shakespeare Fesztivál hívja meg õket...