A többi királydrámától eltérően, ebben a darabban nincs humor, a komor jeleneteket nem oldja a köznép mulattatását szolgáló szellemesség. A végső romlás állapotában lévő társadalom erkölcsi mélypontjára jutott. Gyilkosok és áldozatok között alig akad különbség, a romlottság természetes és általános - és mindezeknek esszenciája, tömörítése Richárd maga, aki lenézi az embereket, játszik velük, mint gigászi bohóc, rossz komédiás mulattatja magát. Színlelése, szellemi fölénye, testi bátorsága együttesen teszi félelmetes zsarnokká. És nincs, aki ellentmondana, a morális alapjukat vesztett ellenfelek mindenben "alájátszanak", még akkor is, ha ez az életükbe kerül. Átkozódni tudnak, ellentmondani nem. Richárd démonian szuggesztív erejével, gátlástalanságával, nagyszabású akarnokságával mindenkit tehetetlen bábbá silányít. Halála olyan, mintha fekélyt égetne ki saját testéből a történelem.
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások