* Kirstie

A hangját szeretem Kristey Alley-nek és Kim Basinger-nek (Marlakó a mostohám).

Alaposan beleolvastam ezekbe a véleményekbe. Valóban van köztük jó néhány kritikán aluli, többek között olyan is, ami engem magyarságomban sért - amilyet én egyetlen más néprõl vagy népcsoportról se mondanék-írnék. Ezeket a sorokat minden bizonnyal valóban az indulat, a gyûlölet írta. Ugyanakkor a statisztika szabályainak és a józan észnek is ellentmondana, ha ebbõl a néhány tucat véleménybõl fenntartás nélkül általánosítanánk. Mondanom se kell: kicsit sem reprezentatív a minta! (Arról nem is beszélve, hogy az itt olvasható vélemények között is volt több árnyaltabb, valósabb képest festõ is - nem véletlen, hogy akik politikai haszonszerzésre akarták használni az ügyet - pl. maga U. T. - csalódottságuknak adtak hangot...)
Úgyhogy továbbra se tudom szeretni a polgárháború gondolatát, még ha érzem és látom is, hogy van benne némi igazság. És éppen ide kapcsolódik Kodolányi általam említett novellája. Régen olvastam, de úgy emlékszem,
SPOILER (?)
hárman vallatják a lírai ént, aki minden bizonnyal maga Kodolányi. Egy szélsõbaloldali ("kommunista"), egy szélsõjobboldali ("náci") és egy liberális. Nem nehéz belátni: ezek páronként kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással, az elveiket figyelembe véve alig hihetõ, hogy közösen gyötörnek és állítanak pellengérre valakit. Pedig pontosan ez történik, mégpedig azért, mert a transzcendenssel egyikük se tud mit kezdeni, és ezért õszinte lelkesedéssel üldözik azt. Érdekes vitát jelenthetne eljátszani a gondolattal, hogy a Kodolányi általa lefestett helyzetkép mennyiben vetíthetõ a mai magyarra. (Gondolva pl. a 2010-es választások után megalakult Országgyûlésre...)

http://www.facebook.com/tamasungvari/posts/494208033962370

Olvasd ezt el, hogyan látják õk.

Nem olvastam Kodolányitól semmit ezidáig.

Örülök, hogy ennyire elnyerte tetszésedet a Bodnárné. Bevallom, én még nem láttam. Az az igazság, hogy nem Németh László a kedvenc szerzõm. De Bánsági Ildikó - és persze Dózsa László - miatt, illetve ajánlásod alapján valószínûleg majd megnézem. Egyébként engem az nem lep meg, ha Dózsa László jól teljesített rendezõként: néhány évvel ezelõtt Újpesten is színre vitte ezt a darabot (csak más szereposztással, akkor Kútvölgyi Erzsébet alakította a címszerepet).
S hogy a nekem feltett kérdésedre is válaszoljak: a hidegháborút valahogy továbbra se szívesen használnám jelenlegi helyzetünkre. Talán azért sem, mert a leegyszerûsítéseket sohasem kedveltem. Meg ez a megfogalmazás mintha valami olyasfélét is sugallna, hogy a "másik" oldalra "lõni kell" (bármilyen értelemben). Szerintem sok embert egyszerûen megtévesztettek, rosszabb esetben elbutítottak. Õket szerintem fel kell világosítani, alapvetõ tényekrõl tájékoztatni. Vagyis: én hiszek a meggyõzés lehetõségében - és ezért: feladatában. Valószínûleg pont azért, mert (számos kérdést illetõen) az igazam birtokában vagyok és ez egyfajta belsõ nyugalmat ad nekem. Nem haragszom azokra, akik nem látnak meg bizonyos összefüggéseket; egyes csoportok sajtóban, médiában és kultúrában megnyilatkozó évtizedek óta megtapasztalható fölénye mindezt magyarázza. Azt mondják, "az erõszak a gyengék menedéke". Szerintem ez igaz; feltéve persze, hogy az önvédelmet nem tekintjük erõszaknak.
S végül engedd meg, hogy én is kérdezzek valamit. Ismered Kodolányi János Zárt tárgyalás címû novelláját? Szerintem alapmû a maga nemében. Kodolányi szemléletérõl is sokat elárul. És talán arról is, hogy - õhozzá hasonlóan - miért nem tudok én se csak két félben (és fekete-fehér polgárháborúban) gondolkodni. Nem hosszú, mindenkinek ajánlom!

Láttam a darabot. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Minden szereplõ maximálisat nyújtott és a rendezés is kiváló volt. Nem is gondoltam, hogy Dózsa László ilyen tehetséges rendezõ.
Visszatérve eredeti témánkhoz: most a Szaniszló ügy kapcsán sem érzékeled, hogy valóságos hideg polgárháború folyik nálunk? Az ellenség (nem tudom õket másnak nevezni) egész pályás lerohanással akar mindent elsöpörni, ami nem az õ szájuk íze szerint van. Legfõbb fegyverük a nácizás. Lassan az idõjárás is náci lesz, ha esõs, barátságtalan az idõ. Ahogy a buzit ma melegnek becézik, ez is belefér.

Ha jól látom, erre végül senki se válaszolt. R. Kárpáti Péter a Barátok Közt egyik fõszereplõje volt, talán az egyetlen normális karakter. Sose néztem a sorozatot, úgyhogy csak mások véleményért tudok támaszkodni: sokak szerint õ volt az egyetlen, aki a valódi emberi értékeket testesítette meg, aki valóban szerethetõ volt, nem csak gátlástalanul próbált érvényesülni, nem megcsalta, átverte, kicsinálta a környezetét, hanem normális életet élt. Állítólag azzal indokolták a sorozatból való kiírását a forgatókönyvírók, hogy "elfáradt a karakter". Különös, azt gondolnám, errõl sokkal inkább õk tehetnek, mint a szerepet alakító színész. Az õ kiírása után többen felvetették, hogy mikor nevezik át a sorozatot Ellenségek Között-re, vagy valami hasonlóra. Mások el se hitték, hogy valóban kiírják. Mi több, maga R. Kárpáti Péter is a kandi kamerát kereste a szobában, ahol közölték vele a hírt. Pedig tényleg kiírták. És igen, éppen akkor, amikor elvállalt egy fõszerepet Csurka István Az idõ vasfoga c. darabjában.
Hát, mit mondhatnánk erre? Ebbõl is látszik, hogy mekkora itt a jobboldali diktatúra és hogy valóban véget ért a média szabadsága... (Hogy valószínûleg mi a tényleges igazság, arról lásd Csurka Írószövetségek harca c. drámáját.)

De hogy Bánsági Ildikóról is írjunk, ha már az õ fórumában vagyunk: http://www.hirado.hu/Hirek/2013/03/02/12/Nemeth_Laszlo_bemutato_az_Ujszinhazban.aspx
Ezt a friss hírt az imént olvastam és igen megörültem neki. Ezek szerint maga Bánsági Ildikó is inkább az én véleményemet osztja azzal kapcsolatban, hogy el kell-e hagynia az Új Színházat. :)

Azt hiszem, köszönettel tartozom, hogy engem megelõzve válaszoltál helyettem. Valóban nem hiszem, hogy túl naiv lennék. (Ugyanakkor ha nagyon precízen vesszük: a naiv aligha pontos szinonimája a jóhiszemûnek, talán inkább hiszékenynek fordítanám. Jóhiszemûnek még csak-csak mondanám magam, hiszékenynek semmiképp.)
Az általad hozott példán kívül egyébként azt is megírtam Csurka István fórumában, hogy a Dörner kinevezése után rendezett hisztériakeltésben részt vevõ színházakba azóta nem teszem be a lábam. Arról a bizonyos nyolc-kilenc színházról van tehát szó (Radnóti, Örkény, Víg-, Katona stb.), amelyek tehát részt vettek a sok alaptalan vádat is megfogalmazó tiltakozásban - ami végül ellehetetlenítette Csurka István utolsó színházi szerepvállalását.
Mint ahogyan Ivancsics Ilona fórumában pedig azt is megírtam, mennyire furcsállom, hogy a port.hu annyira csúnyán bánik vele és a színtársulatával, a Száguldó Orfeummal. (Ott pontosan megírtam, ezért itt csak röviden utalok rá, hogy Csurka István Az idõ vasfoga c. darabjának színrevitelét követõen vagy fél évig semmi de semmi nem jelent meg Ivancsics Ilona adatlapján itt, a port.hu-n, bárhogy próbáltam is kérni tõlük ennek a méltatlan állapotnak a megváltoztatását.) A helyzet azóta némiképp javult, most már néhány dolog felkerül Ivancsics Ilona itteni adatlapjára (talán hatott a kitartó reklamálás?). Ugyanakkor a helyzet továbbra sem túl rózsás. A Száguldó Orfeum igazi otthona Szentendre, a PMK. Az ottani elõadásokat továbbra se hajlandó megjeleníteni a port.hu, vagy épp csak a legutolsó pillanatban. Februárban pl. több elõadásuk is lesz még a PMK-ban (lásd: http://www.szaguldoorfeum.hu/?page=11 ), amiknek a megjelenítését majd három hete (!) kérem a port.hu-tól (e-mailen), mindhiába.

Bevallom, nem néztem utána dreamer1 korábbi hozzászólásainak, csak abból indultam ki, amit itt olvastam tõle, illetve jóhiszemû feltételezésekbõl (hogy nincs tisztában tényekkel, és hogy esetleg éppen õ volt túl hiszékeny). Inkább legyek túlságosan jóhiszemû, mint indokolatlanul rosszhiszemû. Egyébként is: nem szorultam rá semmilyen (rosszhiszemû) feltételezésre, pusztán a tényszerûség talaján maradva is vidáman lehetett cáfolni mindazt, amit megfogalmazott, illetve rámutatni gondolatmenetének logikátlanságára. Vagy legalábbis a kinyilvánított és fennen hangoztatott demokratikus elvektõl való különbözõségére. Kíváncsi voltam, mit válaszol. Nem lep meg, hogy semmit...
Egyébként azt hiszem, rám jellemzõ, hogy nem szeretek olyat állítani, amit nem tudok meggyõzõen alátámasztani, lehetõleg bizonyítani. Az általad említett "polgárháborúval" éppen ezért pl. vigyáznék. Már csak azért is, mert ez óhatatlanul kétfelé bontja az országot/az embereket. Én akár az Országgyûlést nézem, akár a saját környezetemet, ennél sokkal több színt látok. Persze vannak a számomra legkedvesebbek (és egyébként õk is sokszínûek a maguk módján), és a többiek, de az lenne a legnaivabb hozzáállás, ha ezt a fajta kettéosztódást kivetíteném az egész társadalom meghatározó jellemvonásává. Szerintem. Ezzel együtt kíváncsi vagyok, hogy szerinted én - akármilyen vonatkozásban - rossz oldalon állok-e ebben a "polgárháborúban". Remélem, nem. :)
Egyébként az általad hozott példákhoz egy adalék: olvastam nemrég, hogy a szoborgyalázásairól elhíresült Gyurcsány-rajongó kijelentette, hogy bizonyos politikai ellenfeleinek a halálát kívánja, és minden ilyen esetben pezsgõt is fog bontani. Ezek az embertelen megnyilvánulások szerintem önmagukat minõsítik. Mi szerencsére nem vagyunk ilyenek.