1957. Sor kerül a forradalom utáni megtorlás legelső, egyetlen nyilvános perére, hogy a konszolidálódó kádári rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapest utcáin nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika, Tóth Ilona beismerő vallomásával ér véget" ? írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó színpadi adaptáció készítője.
Vajon megpecsételhető-e egy szabadságharc ifjú résztvevőinek a sorsa azáltal, hogy az őket leverő hatalmi erőszak, utólag, erkölcsileg, majd mentálisan ellehetetleníti őket, ebből fakadóan elhiteti bűnüket a közvéleménnyel, és halálbüntetést alkalmaz. Mennyire hathat ki egy ilyen ítélet az áldozat későbbi megítélésére, és vajon ez az emlékezet milyen mértékben tükrözi az adott kor immoralitását és képmutatását. Nem hátborzongató-e az a tény, hogy kegyelet helyett szennyel és mocsokkal illessük ártatlan áldozatok emlékezetét-
Csupán néhány kérdés, melyek mementóként, Tóth Ilona pere óta a fejünk felett lebegnek. És mellettük néhány kulcsszó, mint kirakatper, "megdolgozás", beismerés, példastatuálás, kivégzés, nyilvánosság, besúgás, véres bosszú. A kérdésekre még nem született igazi válasz, a kulcsszavakhoz nincs megfelelő zár. Összevissza rendetlenségben röpködnek, s mi már lassan észre sem vesszük őket.
Tóth Ilona személye eggyé vált az ártatlanság fogalmával, miközben a megsokszorozott bűn, kezdve a beismerésre való kényszerítéstől a gyilkosság elhitetéséig, kedvére játszhatja halálos játékát egy fiatal lánnyal.
Ha van igazság, elsősorban a szívekben van. A törvénykezés, akkor, tökéletlennek bizonyult még a leghatározottabbnak tűnő ítélet erkölcsi megtámogatásában is.
Az idő pedig úgy szentesít ? tapasztalhattuk már számtalanszor ? ahogy a szélfúvást kihasználó szabad vitorlás választja meg haladási irányát: leginkább nem ő dönti el, merre száguld. Nekünk azonban jó volna visszanézni, akár visszafordulni, szél ellen vitorlázva. És tevőlegesen emlékezni, mert csak így menthetjük a menthetőt: saját jelenünk múltból fakadó létjogosultságát.
Bódi, fiatal rendőr ? KRAUSZ GERGŐ, Obersovszky Gyula ? SZÉP DOMÁN,
Gáli József ? MÉSZÁROS MARTIN, Fiatal történész ? BENEDEK DÁNIEL,
Erdélyi Károly, Kádár János titkára ? TAKARÓ KRISTÓF, Sándor József, Kádár János titkára ? MUCSI KRISTÓF, Kollár István ? HABODÁSZ ISTVÁN, Gönczi Ferenc ? BÁNFÖLDI SZILÁRD, Gyöngyösi Miklós ? RÁBAKÖZI GERGŐ, Asszisztens, sminkes ? SZILÁDI HAJNA, Takács, fiatal forradalmár ? BERGENDI BARNABÁS, Véradó atyafi ? BERA MÁRK,
Operatőr ? ARATÓ ÁRMIN, Sturcz Edit ? KÁDAS PETRA, Csorba Erzsi ? PAPP BARBARA, Titkárnő ? TÖRÖK SÁRA
Gyerekszereplők:
Kislány Tóth Ilonka ? Hovanyecz Petra, Kalmár Rozina
Pásztorok - Bóna-Tarnik Bence, Csepregi-Horváth Péter, Fülöp Zalán Zsolt, Haszon Ákos, Vidnyánszky Mátyás
A(z) Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások