Rocco és fivérei

előadás, 2019.

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?

Luchinio Visconti Rocco és fivérei című filmjének forgatókönyve alapján.

A Rocco és fivérei, Giovanni Testori: A Ghisolfa-híd című regényének filmváltozata, melyet Luchino Visconti rendezett 1960-ban. A Thomas Mann: József és testvérei című regényével rokon elnevezés nem véletlen: Rocco Sotellaro Dél-Olaszországi költő, aki az ott élő nép életét és hagyományait énekelte meg, jelentős hatással volt Viscontira.

Boldogság, megélhetés, érvényesülés. Ezt reméli Vincenzo, Simone, Rocco, Ciro és Luca: az öt Parondi fivér. Apjuk halála után határoznak úgy, hogy anyjukkal dél-olasz falujukból a dinamikusan fejlődő Milánóba költöznek, valamikor az 1950-es évek elején. Egy család, melynek boldogulását az elköltözés, a sorssal való szembeszállás, a harc és a visszatérés reménye határozza meg.

Vincenzo, a legidősebb fiú már eljegyzett egy itt élő, jómódú leányt, de a család megérkezése majdnem szakítással jár a két fiatal között. Simone az ökölvívásban találja meg a megélhetését, jelleméből kifolyólag azonban mindinkább lefelé süllyed. Rocco, a középső fiú az, aki a családot összetartja, és bátyját is igyekszik megvédeni az „édes élet” csapdáitól. A két legfiatalabb fivér, Ciro és Luca pedig bátyjaik nyomdokain haladva próbálják megtalálni saját helyüket. A bokszoló Simone beleszeret egy prostituáltba, ám Nadia elhagyja őt. Másfél év múlva egy véletlen találkozás során, Rocco és a lány között szerelem szövődik. Az egyre jobban elzüllő idősebb testvér ezt képtelen elfogadni, és végül megöli a lányt. Rocco az egyetlen, aki feltétel nélkül bátyja mellett áll, és mindent megbocsát neki. Elemi jósága, már-már önmegsemmisítő alázata és áldozatvállalása emeli ki őt a környezetéből, és teszi igazi hőssé.

Együvé tartozás, a fennmaradásért való küzdés, a boksz és az edzőterem, a szerelem, a fivérek egymás iránti szeretete, illetve a közöttük óhatatlanul kialakuló versengés, és nem utolsó sorban a szülőföld utáni vágyakozás teremtik meg azt a drámát, ami e történetet egyetemessé teszi. A helyes és helytelen döntések az elidegenedés útját járó város aszfaltján végül óhatatlanul a család szétbomlásához vezetnek: ki itt, ki ott találja meg a saját boldogulását.

Vidnyánszky Attila gondolatai, a rendezés kapcsán: „célom azoknak az erőknek és értékeknek a felmutatása, melyek a vidék életének és hagyományainak tisztasága és a nagyvárosi létforma küzdelmei, lehetőségei között próbálnak hidat verni. A tisztaság feladása miféle kényszerűségből fakad, és vajon szükségszerű-e? Ezen válaszok hordozója az a Rocco Parondi, aki bátyját felváltja a ringben, hisz emberi értékei őt emelik igazi harcossá. Rocco alakja nem véletlenül idézi fel bennünk Dosztojevszkij Miskin hercegét. Elemi jósága, már-már önmegsemmisítő alázata és áldozat felvállalása végül az egész családot méltóvá teszi arra, hogy függetlenül attól, visszatérnek-e szülőföldjükre vagy sem, különkülön is emelt fővel nézzenek a jövőbe.”

A(z) Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2019. szeptember 19., Nemzeti Színház

Stáblista

Hozzászólások

10/10
A. CS 2023 jún. 01. - 12:52:57 10/10
Rám nagy hatással volt az előadás, pedig még tavaly ősszel láttam. Bár a rendezővel nem egyezik a véleményem nagyon sok mindenben, de nem éreztem úgy ebben az előadásban, hogy rám akarta volna erőltetni a nézeteit.
Konzervatívnak nem nevezhető az előadás, sőt nagyon is határokat feszegetnek vele. Sajnálom, hogy sokan az első felvonás után elmentek, nem értették meg, hogy miről szól a darab. Igaz, hogy ahhoz nem ártott volna a végéig ott maradni. Hosszú, de a végén minden értelmet nyert, felkavaró az előadás. Utána még sokáig kavarogtak bennem a gondolatok.
Gyakran járok színházba, de ez az egyik olyan előadás, ami a legnagyobb hatással volt rám. Az összes színész nagyon jól játszik benne, pedig nehéz dolguk van, mert végig a színpadon van mindenki. Barta Ágnest kiemelném, mert nagyszerűen alakítja ezt a nehéz szerepet, végig hiteles tud benne maradni.
1/10
andru1@freestart.hu 2020 ápr. 20. - 14:07:05 1/10
A férjemmel elmentünk és megnéztük az előadást, pontosabban a felét, mert szünetben eljöttünk. Én még ilyen bűnrossz színházi darabot nem láttam. Tébolyda. Borzalmas volt. Gyermekkorom óta imádom a színházat és amikor csak tehetem, veszek jegyet. Az utóbbi években azt vettem észre, hogy lekerültek az értelmes előadások a színházak kínálatából és ami maradt azt mindet újraértelmezik a rendezők. Már ha ezt lehet így hívni. Rocco és fivérei. Tinédszer korban láttam a filmet és nemrég újranéztem. Amikor felfedeztem, hogy a Nemzeti Színház is műsorára tűzi, nagyon megörültem, az elsők között vettem rá jegyet. Mintha bolondok házába kerültem volna. Meztelen emberek rohangálnak a színpadon, az egyik színész a heréjét akarta a színpadhoz szögelni, egy puskával lövöldöztek, azt hittem halláskárosodott leszek. Az a ricsaj, az értelmetlen párbeszédek, az a nyüzsgés. Ááááá! Én fáradt, dolgozó nő vagyok, színházba pedig azért megyek, hogy feltöltődjek, hogy amikor kijövök, több legyek. No, ez nem sikerült ebben az esetben. Szünetben leléptünk, mert azt mondtam, hogy én ebből a baromságból egy percet sem bírok már elviselni. A színészek kiválóak, de a darab rettenetes. Persze van aki, azt mondja, hogy érti ami a színpadon történik, amit üzen a rendező. Ha a téboly érzékeltetése volt a cél, ami a jelenlegi világot jellemzi, akkor az sikerült.
10/10
A Jobbik Részem 2020 febr. 10. - 10:38:04 10/10
Túl erősek a Visconti film képei, ezért az elején nehéz átállni a 2019-es rendezői gondolatra, üzenetre. A színészek nagyon jók, igazi színházat kapunk. A rendezéssel, képi világgal lehet vitatkozni, de érthető, persze csak annak aki érteni akarja... Az előadás ereje a különlegességében van, az előadás minőségét pedig a színészek tartják magas színvonalon: lefelé senki nem lóg ki, felfelé Udvaros Dorottya egy picit jobb a többieknél. Hajrá Nemzeti!! Hajrá Színház!!
Edmond Dantes 2019 okt. 04. - 09:06:36
Még egyszer: tapasztalataim nem lehetnek, mert nem voltam ott az eddigi egyetlen itthoni előadáson, a gyakorlatilag (talán szinte mindig, mindenhol) zártkörű premieren és Szentpétervárra sem vitt magával a társulat az ottani előadás(ok)ra. Ennélfogva nemhogy "utó"- de előítéleteim sem lehetnek a produkcióról. "Tapasztalataim" vagy inkább megjegyzéseim az előadások és az azokra ténylegesen -teljes áron- eladott jegyekkel kapcsolatban lehetnek-vannak. A színház 2018-ban termelt 150 milliós vesztesége pedig végképp nem az én "tapasztalatom", hanem a színház hivatalos, nyilvános statisztikája ... amit azután cáfolt (!) élesen a vezérigazgató, hogy az adatot az egyik médium közreadta. Saját tapasztalatairól szóló beszámolóját érdeklődve várom és köszönöm, annál is inkább, mert egy (1) db. cikket leszámítva a sajtóban sem találkoztam valós kritikával ... még a Nemzeti Színházról rendszeresen, bombasztikus jelzőkkel hozsannázó origo.hu-n sem.
Edmond Dantes 2019 okt. 03. - 17:12:18
Kedves Fövenyi Gábor! Minden kérdést megengedek ... legfeljebb nem válaszolok rá. Erre a kérdésre könnyű válaszolnom: nem, nem láttam ... nem is láthattam, mert itthon eddig csupán egyetlen előadás volt, az a bizonyos "óriási, kirobbanó sikerű" premier, forrás: origo.hu itt: https://www.origo.hu/kultura/20190917-amig-van-szerelem-es-feltekenyseg-ez-a-tema-mindig-ervenyes-lesz-medeiavideo.html és nem voltam a premier vendégek listáján (a premierre szokásosan "minden jegy elkelt") valamint Szentpéterváron, ahol a társulat ezzel a produkcióval vett részt a Színházi Olimpián, természetesen ugyancsak óriási, kirobbanó -pontosabban: "páratlan"- sikerrel, forrás: origo.hu itt: https://www.origo.hu/kultura/20191001-a-nemzeti-szinhaz-vendegjateka-szentpetervaron-a-rocco-es-fiverei-a-nemzetkozi-szinhazi-olimpian.html
Ha ön valamelyik előadást látta, örülné(n)k egy beszámoló beírásnak.
Edmond Dantes 2019 okt. 02. - 10:05:39
Sehol semmi kritika, hozzászólás ... ahhoz képest, hogy az origo.hu nemrég "óriási, kirobbanó sikerű" premierről tudósított, a három októberre kiírt előadásból az egyik elmarad, a másik kettő most gyenge félházas. A három novemberi előadásból az egyik máris elmarad, a másik kettőre valós jegyeladás szinte zéró. Akkor hogy is van ez? A színház hivatalos statisztikája 2018-ban 150 milliós veszteséget állapított meg. A főigazgató a saját statisztikáját cáfolva 2018-ra 97%-os "telítettségről" számolt be és az ellenséges média hazug koholmányának minősítette ... a saját hivatalos (2018-as) adatait. Ez a Rocco az eddigi jelek szerint nemigen fogja hizlalni a bevételt.