Az ötvenes évek kommunista diktatúrájának egyik legsötétebb fejezetét alkotják a hortobágyi munkatáborok, ahová mindenféle bírósági eljárás nélkül több ezer embert deportáltak, zömében a nyugati és a déli határszélen lakó családokat. Az alföldi tanyavilágban szigorú titoktartás mellett kialakított intézményegyüttes 1953-ig állt fenn, de utána sem lehetett nyíltan beszélni róla. A film hátterében valós dokumentumok, visszaemlékezések húzódnak meg, melyek életszerűvé és valóságossá teszik történetünket, melyben egy kitelepített család tizenhárom éves fiának szemszögéből elevenednek fel az események. Andris családját egy hajnalon felzörgeti az ÁVH. Kitelepítési parancsot hoztak, az egész családnak el kell hagynia otthonát. Egy órát kapnak rá, hogy az 50 kg személyes holmit összeállítsák, és már indulnak is velük a vagonok az ismeretlenbe, a Hortobágyra, ahol egy nagy táborba kerülnek.