Fordította: Magyarósi Gizella. Rendezte: Kiss Csaba A régiséggyűjtő családja (La famiglia dell'antiquario) egyike a tizenhat darabnak, amelyet Goldoni a velencei Sant' Angelo Színház számára írt az 1749/50 -es évadban. A történet ugyanolyan egyszerű, mondhatni semmiség, mint a Goldoni daraboké általában. A komikus helyzetből kiinduló vígjáték igazi forrása: a jellem. Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice. És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye és az anyós ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború _ a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése. A darabot Magyarországon kőszínházban még nem játszották.