Ossian a Három kívánságban

A 90-es évek elejének Magyar Televíziójában a könnyűzenét jobbára egy olyan műsor reprezentálta, melynek műsorvezetője 10 alkalomból 15-ször rosszul ejtette ki az angolszász előadók nevét. Juhász Előd rekordját csak Dévényi Tibor volt képes megdönteni, aki megannyi más szuperképességével is gondoskodott arról, hogy a gyerekzsúrok intézményével kevésbé kompatibilis zenekarok (is) látványosan feszengjenek a műsorban. De nem volt mese, ha a metálzenész médiajelenlétet akart, kénytelen volt eleget tenni a Három kívánság meghívásának, kockáztatva, hogy úgy jár, mint egy szovjet karácsonyfaizzó: zárlatot kap, majd porrá ég. Bár az Ossian akkori gitárosa, Maróthy Zoltán látszólag harcedzetten bírta Tibi bácsi és a rockergyerekek rövid kínvallatását, a kisegér-dekoros, lufis környezetben playbackelt Szenvedély már a néző számára is embert próbáló kihívásnak bizonyult. És ha mindez nem lett volna elég, ezek után Tibi bácsi zakójának köszönhetően hangolhattuk újra az Orion tévé színbeállításait.

Philip és az ős-Junkies

A következő bejátszás első blikkre nem több, mint egy életszagú kordokumentum egy 90-es évekbeli, jólfésült rock’n’roll-zenekar öltözőjéből. Ekkor még egy egzotikus mocsárláz hatására sem hallucináltunk volna olyasmit, hogy a szóban forgó zenekar frontembere egykor egy Fiesta nevű formációba igazol majd, és latinos zenéjével kis híján eléri, hogy Fidel Castro visszatelepítse a rakétákat a Disznó-öbölbe. Muszáj továbbá említést tennünk a hátracsapott baseballsapkás gyerekszínészről, aki drámai hitelességgel alakítja az atomreaktor mellett nevelkedett, imbecillis riportert. Nos, róla sem feltételeztük volna, hogy egykor komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy mozgóképes produkcióival alulmúlja a Háromfejű cápa és a Támadás a harci robotok szigete ellen IMDB-átlagát.

Mantra a Budapest TV vallási műsorában

A Budapest TV szórakoztató műsorai láttán egy gyanútlan külföldinek joggal lehetett az a benyomása, hogy a magyarság fejlettebb rétege parabolaantennával felszerelt jurtában él. De ne legyünk igazságtalanok, a megboldogult csatorna mindeközben az esélyegyenlőségért folytatott harcban is elvitathatatlan érdemeket szerzett: akár egy körúti gázszivárgás is saját műsort kaphatott, illetve jobb képességű dévérkeszegek jó esélyekkel kilincselhettek riporteri állásért. A krisna hívő Mantra zenekar ennek szemlátomást nem volt tudatában, amikor igent mondott a szóban forgó vallási műsorra, és egy merőben más aspektusból tapasztalta meg Siva isten pusztítását.

Akela a Nap-Keltében

A szóban forgó interjú akár médiaiskolák tananyagaként is megállná a helyét: egyértelműen kiderül belőle, miért nem szerencsés a Magyar Katolikus Püspöki Kar könnyed lazaságával bíró riportert szabad prédaként odalökni az Akela frontembere elé. És bár Katona „Főnök” László ezúttal szemlátomást nem áll paraszt Cuba Libre – azaz kólával mixelt vörösbor – hatása alatt, több savat zúdít a gyanútlan médiamunkásra, mint egy kocka-Lada sérült akkumulátora. Mellesleg a kvázi szóbeliztetésben szó esik az Akela történetének talán legemlékezetesebb koncertjéről, mikor is a rajongókból előtört a belsőépítész, és gondoskodtak róla, hogy a zenekar az idők végezetéig tiltólistára kerüljön a Fővárosi Nagycirkuszban.