Magyar író, drámaíró és publicista.
1887-1895: a budapesti Református Gimnázium tanulója.
1895: jogot tanul Budapesten és Genfben, majd Párizsba utazik.
1896: visszatér Budapestre, nem folytatja jogi tanulmányait, hanem újságíró lesz. Ekkor veszi fel a Molnár nevet.
1898-ban jelenik meg az első elbeszéléskötete, 1901-ben az első regénye, 1902-ben pedig bemutatták az első drámáját is.
Egész életében különleges jómódban élt. Hamarosan a legnépszerűbb magyar íróvá vált, drámaíró lett, műveit nagyon sok nyelvre lefordították, világszerte játszották, de szakmai és emberi megítélése ellentmondásos volt, sőt végletes. Rajongói a világ legnagyobb szórakoztatójának tartották. Ő maga is a szórakoztatást tekintette legfontosabb művészi céljának. Világszerte ő a legismertebb magyar író! Műveiben kiemelt szerepet kapnak a szerelmi történetek, csábítások, féltékenységek, az érzékiség, a szexualitás, a nemek harca. Gyors írói sikereit a prózában klasszikussá vált, tizennégy nyelvre lefordított, több országban megfilmesített, máig kivételes népszerűségnek örvendő ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk (1907), a színpadon pedig a Liliom és A testőr (1910) tetőzte be. Kiváló stiliszta volt, stílusa eleven, fordulatos, könnyed.
1920 és 1940 között többnyire Nyugat-Európában élt, csak látogatóban járt Magyarországon.
1940-ben - a fasizmus elől menekülve - New Yorkba költözött, haláláig a Plaza Hotelben lakott.