Valahonnan a "múltból" maradt ránk Julika és Liliom. Érzelmeik tiszták, titkosak és mélyek. Szerelmük halálukig és még azon túl is tart. Olyan világot élnek, melyben megértést és könyörületet nem remélhetnek. Szűkrezárt környezetük szereplői megmosolyogják és kihasználják őket. " Vadak" ők egy torzzá szelídült világban.
Nemrég láttam az elõadást.Nem tetszett igazán.Stefanovics Angélára voltam kíváncsi milyen színpadon,Emeseként tehetséges.Most sem csalódtam.Õ volt a legjobb.Németh Kristóf nem tetszett,bár külsõre az õ szerepe.Nem tudta megtölteni tartalommal számomra nem volt hihetõ hogy õ a Liliom.Julikának nem volt méltó párja csak pillanatokra.Sokszor a Barátok köztbõl ismerõs dolgait láttam viszont.
Egri Kati,az öregasszonyt játszó Kerekes József (jó hogy ráosztották) és Cs.Németh Lajos volt aki még tetszett.Furcsa hogy a rendõr tetõtöl talpig korhú jelmezben aztán Liliom egy mai "Humanicos" cipõben és Muskátné tréningfelsõben.
Érzelmes, de nem szentimentális. Na ezért potyogott a könnyem a második részben végig. A régi kaposvári elõadáson nevetni lehetett, Schilling rendezésén elmélkedni, ezen sírni. Szenzációs színészekkel, szép elõadás.
LILIOM Lukáts Andor Budapesti Kamaraszínház
Harmadszor veselkedett neki: a kaposváriból a hullámvasúti díszlet maradt meg leginkább,
a színmûvészetisben a fõszereplõk voltak haloványak, - Lukáts Andor mostani rendezését viszont a csodálatos Juli-Liliom páros, Stefanovics Angéla és Németh Kristóf egymagában felejthetetlenné teszi. Elevenen hagyományos a stílus, érzelmekre épít, érvényesülni hagyja Molnár Ferenc poétikus szentimentalizmusát.De kár, hogy végigjátszatja a teljes szöveget, így maradt hosszadalmas az orvos-jelenet, amelyet szerencsétlen módon még egy bo-
hózatba illõ chaplini hanyattesés is rongál. Kérdéses az egész kép áthelyezése a darab végére, még az sem indokolta volna, ha a híres utolsó szavakat a döbbenetes szuggesztivitású Stefanovics Angéla mondja: "...Te most már csak aludj, Liliom..." Kerekes József remekbe szabott pantomimikus Hollundernéjét is gyengíti a túl gyakori jövés-menés, Lengyel Tamás cinizmusa taszító ellenpontja a hintáslegény naív vagánykodásának, Egri Kati egy mai üzletasszony találó vonásaival ruházza fel Muskátnéját. Pregnáns tempóban, összehangoltan játszik az együttes, támogató hátteret nyújtva a mitikus álompárnak. Németh Kristóf alakítását csak felsõfokú jelzõkkel illethetjük, hõzöngõ melák, aki csak arra vágyik, hogy egyszer igazi emberségét is megmutathassa. Orgánumának sötét izzása, a harsányság mögé rejtett kisfiús dac, a kétségbeesés elhamarkodott döntései tökéletesen ábrázolják az ambivalens karaktert. Õszinte, hiteles, elsodró lendületû: ez a Liliom pályájának legjelentõsebb állomása. - A kislányos külsõ gránitkemény tartást takar, a lazán formált szavak tengermély érzelmeket: Stefanovics Angéla eltévedt angyal a nagyváros sûrû dzsungelében. Vállalja szerelmét, vállalja sorsát, hihetetlen belsõ erõvel jeleníti meg az
emberi helytállás drámáját. Õ nem a "lucsok holtja" a szennyest mosva, Õt nem lehet veréssel alázni, kemény a gerince, mint summás õseinek, gyõzhetetlen a lelkének igazsága, mint a görög tragédiák hõsnõié. Hangtalanul is az események gyújtópontjában áll, legkisebb gesztusába is tengernyi mondanivalót képes sûríteni. Ahogy kisded mosollyal kisiet a "nekem gyermekem lesz" mondat után, azt csak visszafojthatatlanul feltörõ, nehezen titkolható könnyekkel lehet átélni. Ez a gyönyörûséges elõadás nem tartalmaz "modern" elemeket, értékét és hatását a színészi játék örök korszerûsége biztosítja.
Molnár Ferenc ilyen álompárt képzelt el: a vagány izomember Németh Kristófot a kislányos keménységû Stefanovics Angélával. Hagyományos elõadás, minden mondatot híven eljátszanak, kár, hogy a csúcspontot jelentõ halál-jelenet önkényesen a végére került...
Egri Kati is nagyszerû Muskátné, az együttes jól teljesít, a közelmúlt meredekebb változatai után ez Lukáts Andor érzelmekre ható, nagyon szépen kimunkált rendezése. Németh Kristóf minden gesztusában hiteles, van ereje és színgazdag eszköztára a parádés szerephez. Stefanovics Angéla a szótlan szuggesztio, a kedves hang mögé rejtett hihetetlen belsõ tartás. Ahogy mosolyogva kirohan: "gyerekem lesz...", ahogy a szállóigévé nemesedett utolsó szavakat mondja: "Te most már csak aludj, Liliom...", az maga az eleven színpadi varázslat.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások