A népszerű krimiíró, Harlan Coben tizennégy könyvből álló szerződést kötött a Netflix-szel, a Hiányzol című, magyarul is megjelent regény sorozatadaptációja a tizedik ebből. A sztori főszereplője a kissé heves, munkamániás és végtelenül magányos Kat Donovan nyomozó (Rosalind Eleazar), aki több mint tíz éve megrögzött szingliként él, mivel se szó, se beszéd, lelépett a vőlegénye, Josh (Ashley Walters).

Nem is lenne igazi Harlan Coben-sztori, ha nem volna valami rejtélyes esemény a múltban,

de van még itt más is, nem csak a vőlegény eltűnése. Kat apját, Clintet (Lenny Henry) ugyanis megölte egy bérgyilkos, aki most épp haldoklik a börtönkórházban, és valami olyat vall be félkómásan, ami teljesen összezavarja a lányt. Ezzel párhuzamosan van egy ügy a jelenben is: emberek tűnnek el nyomtalanul, majd jelentős összeget vesznek le a bankszámlájukról. Szóval minden adva van egy kellemes krimihez, csakhogy a Hiányzol amilyen magasra tette a lécet, olyan alacsonyan bújik végül át alatta.

Bebikázni a dramaturgiát

Egyáltalán nem rossz sorozat a Hiányzol, sőt, kifejezetten nézhető – mi több, nézeti magát. Öt, egyenként kb. háromnegyed órás epizódból áll, szóval adja magát, hogy akár egyben le is daráljuk. Ugyanakkor pont úgy vannak elvágva a részek, hogy bármikor meg lehet állni vele, hogy később folytassuk, hiszen minden fontosabb információra, eseményre újra és újra visszautalnak. Ez kissé frusztráló lehet egy idő után, de higgyétek el, ha épp egy féléves gyerek mellett lopsz egy kis időt, hogy amikor elaludt, nézd a sorozatot, hálás az ember – jelen esetben én – a kicsit szájbarágós dramaturgiáért. Nem is ez a gond a Hiányzollal, hanem hogy

minden következetességet levetkőzik magáról csupán azért, hogy újra és újra előrelendítse a dramaturgiát

– aminek amúgy tényleg nem árt némi lórúgás.

Bármennyire is kényelmes az az ötször háromnegyed óra, a sztoriban messze nincs ennyi. Az sorozat eleje már nem csak a karakterek és a helyzetek felvázolásával megy el, hanem

kifejezetten téblábol a történet, mintha újból és újból azt keresgélné a forgatókönyv, hogyan lehet minél jobban késleltetni a finálét,

amit aztán olyan gyorsan lezavarnak, hogy teljesen elveszíti minden jelentőségét. Mondjuk, amúgy is ezer sebből vérzik a múltbéli ügy megoldása, a jelenbeli meg szinte fel sem tűnik, amikor lezárják. Ennél azért jóval többet ígér az, ahogy építik ezeket.

A Harlan Coben-univerzum

A megoldásig tartó út amúgy kifejezetten izgalmas, de csak akkor, ha hajlandóak vagyunk eltekinteni a józan észtől és a következetességtől.

A Hiányzol nem a való világban játszódik, hanem annak egy furcsa variációjában, amit nevezzünk mondjuk Harlan Coben-univerzumnak.

Itt olyan dolgok történnek, amik teljesen kiforgatják azt a logikát, amit mi ismerünk, és sajnos ez hatással van az ügy végkimenetelére is (nyugi, ez utóbbit nem fogom kitárgyalni).

Nagyon úgy fest, hogy Kat élete és gondolatai tizenegy éve akörül forognak, hogy lelépett a vőlegénye anélkül, hogy annyit mondott volna, fapapucs. Ezt sokszor és nyomatékosan hangoztatja is az elején mindenkinek, akivel bármilyen verbális kommunikációba kerül. Az első pár rész után ebből hamar elege lehet nézőnek, és gondolj csak bele: ez csak pár nap abból a tizenegy évből, szóval a környezete már jó régóta ki van téve ennek. Persze, értjük, hogy ezen nehezen teszi túl magát az ember, de ennyi idő után azért lehetne más témája is. Mondjuk ezen pont nem segít az, hogy a fickó feltűnik egy társkereső appon (igen, ez lobbantja be az egyik szálat).

Kat amúgy sem az a karakter, aki száguldozik az érzelmi skálán,

egyetlen reakciót ismer arra, amikor valami új információt osztanak meg vele: kövér könnycseppek gördülnek végig az arcán.

Ez minden bizonnyal ragályos, mert a többi szereplő is így reagál, amikor szembesül egy-egy elhallgatott igazsággal – sőt, még az is rí, aki elmondja azt. De ez még semmi, az egyik kedvenc jelenetem az, amikor Katnek bevallják a barátai, hogy látták ám a vőlegényét egy bizonyos helyen évekkel ezelőtt (de már az eltűnése után), a következő snittben pedig a nő felkeresi ezt a helyet – de mégis miért?! Azt gondolja, hogy majd pont most fog megint felbukkanni a csávó, vagy mit remél?! Még csak nem is olyan különleges az a helyszín, egy sima közterület! Meg azon is el kéne gondolkodnia, hogy érdemes-e megbízni ilyen barátokban?!

Még több Harlan Coben

Újabb darálni való Netflix-sorozat a „fordulatok mesterétől”

A Nem versz át tökéletesen ötvözi a Harlan Coben-regények és a televíziós krimik erényeit.

Lássuk!

Ezért ne hagyd ki mégse

Érdekes módon a Hiányzol egyik nagy erénye – amellett, hogy amúgy érdekesen építgeti a rejtélyeket –, hogy van humora, ami meglepően jót tesz neki. Ráadásul veretes, angol humor csillan meg itt-ott. Az emberrablási ügy gonosz agytrösztje például olyan, mint egy James Bond-főellenség karikatúrája: nagyravágyó kisember piti célokkal.

A Hiányzol két hete masszívan ott virít a Netflix top tízes listáján, és cikkünk íráskor is még épp csak a negyedik helyre esett vissza (korábban volt első is), szóval Harlan Coben és a streamingóriás mégiscsak tud valamit. Ez pedig nem csak az, hogy állandóan a kiemelt tartalmakat tolja az arcunkba az algoritmus, hanem az is, hogy mivel tudjuk, nagyjából mit várjunk egy Coben-adaptációtól, nagyobb az esélye, hogy belenézünk, és talán maradunk is. Viszont a Hiányzol esetében már eléggé látszik, hogy mennyire egy kaptafára készülnek ezek a tucatkrimik, így jobb is, hogy már csak négy Coben-sorozat van hátra. Legalábbis szerződés szerint, aztán ki tudja.