1. Igaz történet, remake vagy könyvadaptáció?

Nekünk, magyaroknak Leonardo DiCaprio filmje előtt nem sokat mondott Hugh Glass neve. Az Egyesült Államokban viszont ő egy ugyanolyan ismert, a valóságban is létező, de számos legendával körüllengett alakja a még tényleg vad vadnyugatnak, mint Davy Crockett, Jesse James, Wyatt Earp, Doc Holliday vagy Buffalo Bill. Glass ugyanis egy zord körülményekhez szokott prémvadász volt, akit 1823-ban életveszélyesen megsebesített egy grizzlymedve, és a társai magára hagyták, ő azonban csodával határos módon életben maradt a vadonban. Erről a legendás esetről írt Michael Punke 2002-ben regényt A visszatérő (The Revenant) címmel, amely a 2015-ös filmváltozat alapjául is szolgált. Hugh Glass hányattatásairól már 1971-ben is készült egy revizionista western Ember a vadonban (Man in the Wilderness) címmel, amelyben szintén egy medve marcangol szét egy prémvadászt, akit a többiek magára hagynak meghalni – ám ő felépül, és a nyomába ered egykori társainak. De ebben a filmben nem Hugh Glassnak hívták a főhőst, hanem Zachary Bassnek.

2. Samulel L. Jackson lett volna eredetileg a főszereplő

2001-ben még meg sem jelent Michael Punke könyve, a sikert szimatoló Akiva Goldsman producer már lecsapott a kézirat megfilmesítési jogaira. A regényből ekkor David Rabe kanyarított forgatókönyvet, a rendező pedig az ismert dél-koreai filmes, Park Chan-wook lett volna, aki a főszerepet Samuel L. Jacksonnak szánta. Park azonban idő előtt kiszállt a projektből, ami így évekre megfeneklett. 2010-ben aztán Mark L. Smith írt egy új forgatókönyvet az eredeti regényből. Ekkor még úgy volt, hogy John Hillcoat lesz a rendező, Hugh Glasst pedig Christian Bale fogja alakítani. 2011 augusztusában viszont Alejandro Iñárritu ült a rendezői székbe, és pár napra rá bejelentette, hogy Leonardo DiCapriót nézte ki főszereplőnek. Mark L. Smith saját bevallása szerint egyáltalán nem volt biztos abban, hogy Iñárritu jó választás lesz rendezőnek, de utóbb belátta, hogy minden elképzelést kiválóan meg tudott valósítani a forgatáson, és mindenben igaza volt.

3. Évekig kellett várni, hogy elkezdődhessen az érdemi munka

Bár már 2011-ben a fedélzeten volt mindenki a végleges stábból, maga a forgatás csak 2014 októberében kezdődhetett el. Előtte Iñárritu a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmjén, Leonardo DiCaprio pedig A Wall Street farkasán dolgozott.

4. Iñárritu azt akarta, hogy ne legyen vágás a filmben

Sőt, az volt a kezdeti elképzelése, hogy maga a forgatás is a cselekmény időrendi sorrendjében történjen meg, bár a film másik főszereplője, Tom Hardy egy interjúban később azt állította, hogy az időjárási körülmények miatt ez a gyakorlatban nem mindig volt lehetséges. Minden esetre a kronológia szigorú követése 7 millió dollárral növelte meg a gyártási költségeket, ami az eredetileg tervezett 60 millió dollárról 95 millióra nőt, a forgatás végére pedig elérte a 135 millió dollárt.

5. Embertelen körülmények között zajlott a forgatás

A valósághoz való minél nagyobb hűség érdekében Iñárritu úgy döntött, hogy vadonbéli helyszíneket és természetes fényt fognak használni a forgatás alatt, így a munka szinte mindvégig fagypont alatti hőmérsékletben, méteres hóban, jeges folyókban zajlott. A stábtagok gyakran panaszkodtak a nehéz körülményekre, sokan kiléptek vagy kirúgták őket a produkcióból. Maga Leonardo DiCaprio is pokolinak élte meg a forgatást:

30-40 olyan jelenetet tudnék mondani, amelyek életem legnehezebb feladatai közé tartoztak. Befagyott folyókba gázoltam bele, állati tetemekben aludtam, nem is beszélve arról, hogy mit ettem a forgatáson. Folyamatosan el kellett viselnem a jeges hideget és a kihűlés veszélyét.

6. Olyan jó idő lett Kanadában, hogy egy másik országban kellett befejezni a filmet

A filmet eredetileg teljes egészében a kanadai Sziklás-hegységben tervezték leforgatni, ám amikor az idő enyhülni kezdett, és elolvadt a hó, Argentína hófödte helyszínein kellett befejezniük a munkálatokat. A teljes stáb és az összes felszerelés átutaztatása persze eleve nem ment könnyen, ráadásul mivel Iñárritu végig ragaszkodott a természetes fényekhez, csak napi néhány óra állt a rendelkezésükre. Így végül az eredetileg 80 naposra tervezett forgatás 9 hónaposra nyúlt.

7. Bölénykoponyákra cserélték ki az emberi koponyákat

Iñárritu eredetileg egy hatalmas halom emberi koponyát akart bemutatni az egyik álomjelenetben, hogy ezzel szimbolizálja a filmben szereplő indián őslakosok későbbi sanyarú sorsát. A díszletervező, Jack Fisk viszont megmutatott a rendezőnek egy 1850-ben készült fényképet, amelyen indián férfiak álltak egy hatalmas halom bölénykoponya körül. Inarritu ekkor úgy döntött, hogy a jelenet hatásosabb lesz, ha az emberi koponyákat bölénykoponyákra cseréli.