1. Világgá mentem (1994)

Mielőtt Zsákos Frodó lett volna, Elijah Wood még gyerekszínészként futott be, és tett le az asztalra több, felnőtt kollégáit is megszégyenítő alakítást. Karaktere a Világgá mentemben nincs köztük. Az ifjúsági vígjátéknak szánt valamiben Wood egy kisgyereket játszik, aki úgy dönt, hogy elválik szüleitől, akik nem foglalkoznak vele eleget, és új családot keres magának. Ebben segíti a titokzatos, más-más szerepben feltűnő Bruce Willis, aki úgy alakítja karakterét, mintha öregkori énjéről mintázta volna azt.

A Világgá mentem elsődleges hibája az, hogy egyáltalán nem vicces, de második körben meg kell emlékeznünk a roppant bénán manipulatív sztoriról, az inkább lusta, mint polgárpukkasztó módon megjelenő származási sztereotípiákról, valamint arról a fantasztikus csavarról a film végén, (elspoilerezem, nem érdekel), mely szerint csak egy álom volt az egész. Bármekkora életkedvvel állunk neki a Világgá mentemnek, a film 88 perce egész biztosan lecsapolja az összeset.

2. Bosszúállók (1998)

Közérdekű közlemény: soha, semmiképp ne keverjük össze a 2012-es, Marvel-féle Bosszúállókat ezzel a hatvanas évekbeli sorozat alapján készült kémes vígjátékkal, amely impresszív szereplőgárdájával akarja elhitetni velünk, hogy nem másfél órányi szemetet nézünk.

A kémes vígjáték legfőbb bűne, hogy hóttunalmas. Connery egy gonosz tudóst játszik benne, akinek az a terve, hogy átvegye az irányítást a világ időjárása felett. Ezt próbálják megakadályozni Ralph Fiennes és Uma Thurman karakterei, akik egy Ministry nevű titkos brit ügynökségnek dolgoznak. Mellettük feltűnik még a brit színjátszás színe-java ​​Jim Broadbenttől egészen a fiatal Carmen Ejogóig, de a Bosszúállók az ő igyekezetük ellenére is egy élőhalott film marad: lustán, inspiráció nélkül darálja le cselekményét, és szinte döbbenetes módon nem történik semmi érdekes a játékidő alatt.

3. Spárta a köbön (2008)

Amikor a nemrég elhunyt Jim Abrahams és a Zucker-testvérek elkészítették az Airplane!-t, valószínűleg még senki nem sejtette, hogy a vígjátékok népszerű filmeket parodizáló alműfaja pár évtized alatt megérkezik az emberi kreativitás definitív mélypontjára. Ez elsősorban a Jason Friedberg-Aaron Seltzer alkotópárosnak köszönhető, amely az első Horrorra akadva-film után minden egyes paródiájával alacsonyabbra és alacsonyabbra tette a lécet.

Filmográfiájuk olyan kínos alkotásokkal folytatódott, mint a Katasztrófafilm, a Csajozós film, valamint a Bazi nagy film, de még ebből a sorból is lefelé lóg ki a Spárta a köbön. A 300-at parodizáló filmen nagyjából annyit lehet nevetni, mint Zack Snyder eredeti alkotásán. A Spárta a köbönt már bemutatója idején is minden idők egyik legrosszabb filmjének kiáltották ki a kritikusok, és az sem segített, hogy a popkultúra 2008-as állapotáról szóló “poénok” elképesztően rosszul öregedtek. Ma már szinte nem is emlékszünk azon filmek vagy reklámok nagy részére, amelyekből megpróbál – sikertelenül – gúnyt űzni ez a borzalmas komédia.

4. Jack és Jill (2011)

Korábbi, rettenetes vígjátékokat listázó cikkünkből joggal hiányolták az olvasók Adam Sandler „mesterműveit”, így most illik megemlékeznünk közülük a leghitványabbról. A 2011-es Jack és Jill összetevőit mintha patikamérlegen mérték volna úgy ki, hogy a film létező legidegesítőbb verzióját kelljen elszenvednie a nézőnek. Van itt minden: szemérmetlen termékelhelyezés, Al Pacino megalázása, valamint olyan ócska drag, aminél jobbat még hétköznap este is lehet látni egy kiskunlacházi melegbárban.

Nem a nevetéstől üvöltünk, hanem kínunkban – Íme az évszázad 7 legrosszabb vígjátéka

Poénkodni mindig lehet mindenen, ám érdemes néha feltenni a kérdést: muszáj-e? Cikkünkben összeszedtük azt a 7, az ezredforduló óta készült gyalázatos vígjátékot, amelyeknél még egy végbéltükrözést is viccesebb valós időben végignézni.

Tovább

A történet szerint a reklámszakemberként dolgozó Jack életébe belepottyan ikertestvére, Jill, amely különböző, lustán megírt és előadott kalamajkákhoz vezet. Az ikerpár mindkét tagját Sandler játssza, ami egy több gonddal elkészített filmtől is merész húzás lenne. Egy Adam Sandler még legtöbbször kibírható, na de kettő? A Jack és Jill egyetlen pozitívuma, hogy Al Pacino jelenetei már az „olyan rossz, hogy jó” kategóriába tartoznak: a veterán színész übergáz alakítása nem véletlenül vált a mai napig is gyakran feltűnő  internetes mémmé.

5. A pláza ásza Vegasban (2015)

A nyugati társadalom kollektív bűnei közé tartozik az, hogy A pláza ásza című valami első részére vettünk elegen mozijegyet ahhoz, hogy folytatás készülhessen az amúgy sem túl erős koncepcióhoz.

Mégis hogy gondolhatta bárki, hogy egy Kevin James által alakított biztonsági őr a plázában érdekes lehet annyira, hogy két film is készüljön róla?

És hogy lehet az, hogy még a második rész is több mint százmillió dolláros bevételt termelt 30-40 milliós költségvetése ellenében? Pedig az egész nem áll másból, mint fingós poénokból, a duci James testalkatán való viccelődésből, valamint a létjogosultság arcpirító hiányából. A pláza ásza-filmeket a Jack és Jillhez hasonlóan csak az menti meg a teljes irrelevanciától, hogy az évek során számos mém készült róluk, amelyek közül még a legbénább is sokkal viccesebb, mint a rettenetes folytatás.

6. Holmes és Watson (2018)

Will Ferrell és John C. Reilly párosa a múltban többször bebizonyította, ha összeállnak, azzal nehéz mellélőni: a Tesó-tusa és a Taplógáz: Ricky Bobby legendája is potens vígjátékok voltak, amelyek többek között azért működtek, mert a két komikus között olyan jól működött a kémia. 2018-ban azonban kiderült: a két színész neve önmagában még nem garancia a sikerre.

Ha vágytál arra, hogy Sherlock Holmes legendás megfejtéseit a maszturbációval köthesd össze, vagy hogy valamilyen oknál fogva a Titanic fedélzetén láthasd a legendás párost, nem fogsz csalódni. Ha viszont nevetni akarsz egy ügyesen felépített nyomozós vígjátékon, akkor inkább nyomozz tovább egy másik után. Működhet az, ha szándékosan hülye poénokkal próbálunk eladni egy híresen okos emberről szóló filmet, csak épp nem a Holmes és Watsonban.

7. Space Jam – Új kezdet (2021)

Kultúránk egyik legnagyobb generációs tévedése az, hogy az eredeti Space Jam egy jó film. Nem az. A kései folytatás, amelyben Michael Jordan helyett már LeBron James-t látjuk a Bolondos dallamok szereplőivel kosarazni, pedig még fantáziátlanabbra, még cinikusabbra sikerült. 

A Space Jam - Új kezdet elkészítésekor az elsődleges szempont nem az volt, hogy vicces legyen, amit látunk, hanem hogy a Warner Bros stúdió reklámozni tudja minél több intellektuális tulajdonát. Feltűnik a folytatásban így Rick és Morty-tól elkezdve a DC-univerzumon át még a Krajcáros, a bohóc is… valamint a szexéhes apácák Ken Russell 1971-es botrányfilmjéből, az Ördögökből?! Elnézést, mi van?! 

A Space Jam folytatása egy túlzsúfolt, terhes maszlag lesz, amely egyszerre akar mindenkit szórakoztatni: így természetesen senkit sem sikerül. Az egyetlen kellemes csalódás a filmben, hogy a profi kosaras LeBron James határozottan tűrhető alakítást nyújt – lényegesen jobbat, mint anno Michael Jordan. Bár, ha nemcsak kínunkban szeretnénk nevetni a sztáron, inkább nézzük meg a Kész katasztrófát a Space Jam – Új kezdet helyett.