Kingsman: A titkos szolgálat (2014) – A mészárlás, amiről nem beszélnek

Minden idők egyik legstílusosabb kémfilm-paródiájának alapsztorija a következő: a rejtélyes milliárdos, Valentine (Samuel L. Jackson) megtizedelné a Föld lakosságát, hogy megakadályozza a túlnépesedést, ezért mindenkinek ingyen osztogatott SIM kártyákat, amik valójában arra jók, hogy rádióvezérléssel gyilkos agressziót váltsanak ki tulajdonosaikból. Valentine akkor élesíti a kártyákat, amikor Harry Hart/Galahad (Colin Firth) épp egy templomban tartózkodik,

ahol még Hart is kivetkőzik önmagából – és csak ő marad életben. Ez azonban csak egy lokalizált főpróba volt, később Valentine az egész világon aktiválja a SIM kártyákat. Igaz, Töki (Taron Egerton) hamar kiiktatja őt, de ez a rövid idő is elég arra, hogy emberek százezrei, ha nem milliói végezzenek egymással. Mi főleg azt látjuk, ahogy Töki anyja akar végezni a saját kislányával, ami csak azért nem sikerül, mert előre figyelmeztették, hogy zárja be a gyereket a fürdőbe, és dobja el a kulcsot. Erről és a felrobbanó fejű politikusokról aztán nem esik szó a folytatásban sem, pedig az ilyesminek szoktak lenni következményei.

Star Wars: A Jedi visszatér (1983) – Azért volt egy kis emberevés is

Az eredeti trilógia záródarabja végre elhozta hőseink győzelmét: Palpatine vereséget szenved, a Halálcsillag felrobban, és a Birodalom összeomlik, mindenki happy, ám van a dolognak egy sötétebb oldala is. A Jedi visszatér igazi sztárjai az imádnivaló, vicces kis ewokok voltak, akik remek gerillaharcosoknak bizonyultak, és ők segítették Hant és Luke-ot a győzelemre

Ha nem kedvelik meg Leiát és nem nézik istennek C-3PO-ot, akkor a dolog csúnyán végződött volna, hiszen már elő voltak készítve a perzselésre. Ennek fényében biztosra vehető, hogy az endori csata során elfogott vagy elesett rohamosztagosokat megették a kis szőrös mackófélék – hiszen még dobolnak is a „gazdátlan” sisakokon.

Grindhouse: Halálbiztos (2007) – Egy lányt beáldoztak

Quentin Tarantino hihetetlenül precíz rendező, nála nincsenek véletlenek, és művei egy lazán összefüggő univerzumot alkotnak. Jelen esetben az sem lehet véletlen, hogy a történet második lánycsapatának egyik tagjáról „megfeledkezett”. A négy barátnőből három (Zoe Bell , Rosario Dawson és Tracie Thoms) meg akar venni egy 1970 Dodge Challengert, elvinnék egy próbakörre, a tulajdonos, egy vidéki suttyó azonban ragaszkodik hozzá, hogy hagyják vele a negyedik lányt, Lee-t (Mary Elizabeth Winstead). Bár a lánynak nincs kedve a dologhoz, mégis otthagyják,

Amikor a lányok belefutnak Stuntman Mike-ba (Kurt Russell), teljesen leamortizálják a kocsit, amit jó eséllyel vissza sem visznek. Így szegény Leere nem vár semmi jó – pláne úgy, hogy a suttyót játszó színész (Jonathan Loughran) volt az első Kill Bill-filmben az erőszaktevő kamionos. Hogy Leet beáldozták-e vagy csak így alakult, az kérdés, de én az elsőre szavazok.

Forráskód (2011) – Lenyúlták egy ember testét és életét

Ebben az időhurkos filmben hősünknek nem egy teljes napot, hanem csak 8 percet kell újraélnie. Merthogy bombamerényletet követnek el egy vonat ellen, de a Forráskód nevű szupertitkos program segítségével képesek visszaküldeni valakit robbantás előtt a szerelvényre, hogy megtalálja a merénylőt. A csavar az, hogy az illető egy mesterségesen életben tartott, súlyosan sérült katona (Jake Gyllenhaal), akit egy másik ember, egy hétköznapi tanár testében küldenek vissza újra és újra – ami egyébként egy jó vizuális geg is egyben. Hősünk ígéretet kap arra, hogy amennyiben teljesíti a küldetést, megszabadítják a szenvedéseitől és lekapcsolják a gépekről, ám kellett a happy end. Így a hős katona végül győzött, és megkapta a testet, sőt, a lányt is. Arra viszont nem kapunk magyarázatot, mi történik szegény tanárral – vagy annak családjával. Nyilván semmi jó, ha a testében valaki más él már, még akkor sem, ha mindenféle alternatív valóság is bejátszik.

Vissza a jövőbe (1985) – Marty meg fog kattanni

A történet végén ott a nagy happy end, Marty McFly (Michael J. Fox) gondoskodik arról, hogy szülei valóban összejöjjenek 1955-ben, ezzel biztosítva saját, jelenbéli létét, ami ugyebár veszélyben forgott. Ez azonban saját, 1985-ös jelenét is megváltoztatja. A film elején apja, George (Crispin Glover) gyáva és félénk, édesanyja, Lorraine (Lea Thompson) depressziós alkoholista, testvérei pedig nem tudtak mit kezdeni az életükkel. Az „új” jelenben George sikeres sci-fi író, Lorraine boldog és egészséges, testvérei pedig jól boldogulnak.

Vagy nincsenek emlékei a jelenlegi életéről, ami elég kellemetlen helyzetekbe sodorhatja, vagy megváltozott emlékei lassan elhalványulnak az idő múlásával, amit maga a film megerősít, például ahogy Marty fotója is megváltozik a családi képen. Egyik verzió sem túl fényes lehetőség: vagy fogalma sincs arról a gyerekkorról, amelyre a családja többi tagja, minden ismerőse, osztálytársa, satöbbi élénken emlékszik, vagy meg kell tapasztalnia, hogy emlékei idővel fokozatosan átalakulnak, ami kissé rémálomszerűnek hangzik.

Forrás: whatculture.com