Nagyon furcsa hibákkal van tele Angelina Jolie Oscar-díjas filmje

  • PORT

Bár az Észvesztő 1967-ben játszódik, rengeteg olyan apróság bukkan fel a történetben, ami csak jóval később történt meg Amerikában.

Angelina Jolie az első és eddigi egyetlen Oscar-díját az Észvesztőért kapta, a pszichiátrián sínylődő Lisa megformálásáért. A film Susanna Kaysen 1993-ban megjelent, azonos című memoárján alapult, amelyben a szerző leírta, hogy az öngyilkossági kísérletét követően, 18 éves korában azt mondták neki, hogy két hétre be kell vonulnia egy massachusettsi kórházba „egy kicsit pihenni” de végül másfél évig tartották benn, miután borderline személyiségzavarral diagnosztizálták.

A tinédzser Susannát a filmben az akkor már 28 éves Winona Ryder alakította, aki 21 évesen olvasta először Kaysen könyvét, és már akkor filmet akart belőle forgatni (nem sokkal előtte egyébként ő maga is megjárta a kórházat, mert szorongástól és álmatlanságtól szenvedett a Johnny Depp-pel való fájdalmas szakítása után).

Forrás: InterCom

 

Az Észvesztő főszereplője tehát a 17 éves Susanna (Winona Ryder) semmiben sem különbözik a legtöbb amerikai tinilánytól: bizonytalan, összezavarodott, próbálja megérteni a változó világot. A pszichiáter beutalja a Claymoore kórházba, ahol Susanna egy csapat furcsa, fiatal nő között találja magát. Ők lesznek a legjobb barátai: az elragadó, ám beilleszkedési zavarokkal küzdő Lisa (Angelina Jolie), az elkényeztetett Daisy (Brittany Murphy), és a melegszívű Polly (Elisabeth Moss). Egy idő után azonban Susannának választania kell az intézetbeli és a kinti világ között...

A film 1967-ben játszódik, de számos olyan pont van a történetben, ahol furcsa módon évekkel későbbi tárgyak vagy események bukkannak fel...

Íme néhány ilyen „kontinuitási baki”, ami persze lehetett akár tudatos koncepció is a rendező, James Mangold részéről (hiszen mégiscsak egy teljesen összezavarodott tinilány naplója alapján ismerjük meg a történetet):

  • Amikor Susanna a gimnáziuma egyik alkalmazottjával a főiskolai terveiről és a leendő karrierjéről beszélget, azt mondja, „nem fogja elégetni a melltartóját, és nem fog Washington ellen tüntetni”. Ez egyértelműen egy utalás a '60-as évek feminista mozgalmainak híres-hírhedt melltartóégetős tüntetésére, amivel az Atlantic Cityben megrendezett Miss America szépségverseny ellen tiltakoztak (ahol amúgy valójában nem égettek melltartót, „csak” egy báránynak adták a szépségkirálynői koronát, és megpróbálták meggyújtani „a szabadság szemeteskukáját”, amibe előtte melltartókat, harisnyákat, magas sarkú cipőket, rúzsokat, valamint Playboy és Cosmopolitan magazinokat dobáltak, ám azok nem kaptak lángra). Mindez azonban 1968. szeptember 7-én történt, nem pedig 1967-ben, amikor Susanna még középiskolás volt.
  • Susanna egy Robert F. Kennedy kampánytábla mellett sétál el, amikor 1967 őszén elhagyja a házát, hogy beköltözzön a Claymoore kórházba. Csakhogy Kennedy 1968 márciusában jelentette be, hogy indulni fog az elnökválasztáson.
  • Amikor Susannát először viszik taxival a Claymoore-ba, a kocsi ablakán keresztül egy kék postaládát látunk. A '60-as években azonban az amerikai postaládák még felül piros, alul kék színűek voltak, és csak a '70-es években festették át mindet teljesen kékre.
  • Az elmegyógyintézetben a lányok az 1939-es Óz, a csodák csodáját nézik napközben. A '60-as években azonban az Ózt még csak évente egyszer, húsvétkor láthatták az amerikai tévénézők, és rendszerint este vetítették le a tévécsatornák. Mivel a film a VHS-videomagnók megjelenése és tömeges elterjedése előtt játszódik, kizárt, hogy a lányoknak napközben módjuk lett volna az Ózt nézni.
  • Az 1968-ban játszódó bulijelenetben, ahol Susannát és Lisát felveszik egy mikrobusszal, a Roadhouse Blues szól a The Doorstól – ez a dal azonban valójában két évvel később, 1970-ben jelent meg és vált slágerré.