Turai és Gál, a sikeres színműírók a fiatal és tehetséges zeneszerzővel, Ádámmal érkeznek a kastélyba, hogy meglepjék Annie-t, Ádám menyasszonyát. A meglepetés túl jól sikerül: érkezésükkor fültanúi lesznek, amint a színésznőt éppen elcsábítja Almády, a sármőr színész.

Szerelmi történetünk középpontjában a látszat és a valóság, az igazi és a hamis felismerése áll. Feltűnik benne a színház világa, melyen keresztül a néző bepillantást nyer a drámaíró alkotási folyamatába, így a darab azt is látni engedi, hogyan „csapja be” közönségét egy sikerdarab írója. Igazsággá varázsolni a hazugságot, erre képesek a profik.
A műfaj alapvető komikus helyzete a félreértés. Molnár írói zsenije viszont ezen az évezredes hagyományon csavar egyet: először mutatja meg a valóságot, és aztán csinál belőle félreértést. A boldog véget így szokatlan módon nem az igazság, hanem a hazugság hozza el.
A néző ugyanannyit nevet, de a színházból kilépve talán egy kicsit többet elmélkedik, és messzebbre viszi az élményt. Egészen a hétköznapjaiba, ahol ilyesmi persze nem fordulhat elő…

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása