Amióta a tragédiát szimbolizáló lefelé görbülő szájú álarc mellé csatlakozott a komédia nevetős arca, amióta a világ színpadain komédiát, vígjátékot, bohózatokat játszanak, azóta nevetünk a műfaj alapvető komikus helyzetén: a félreértésen. Azon, amikor azt hiszik a gazdagról, hogy szegény, és a szegényről azt hiszik, hogy gazdag. Azon, amikor férfit nőnek nézik, a nőt férfinak, a szerelmest közömbösnek, a közömböst szerelmesnek, a gyávát hősnek, a hőst gyávának, az okost butának és fordítva. Persze a darab végére sok nevetés után minden a helyére kerül, és legtöbbször boldogan fogadja mindenki az igazságot. Molnár Ferenc zsenialitását az mutatja meg leginkább, hogy ezen az évezredes színpadi hagyományon is képes volt csavarni egyet. Először mutatja meg a valóságot, és aztán csinál belőle félreértést. Furcsa módon a szereplők pedig ezúttal nem az igazságtól, hanem a hazugságtól lesznek boldogak. A néző ugyanannyit nevet, de a színházból kilépve talán egy kicsit többet elmélkedik, és messzebbre viszi az élményt. Egészen a hétköznapjaiba.

A(z) Veres 1 Színház előadása