Molnár Ferenc a Liliomban teremtette meg a maga különös, vurstli áhítatú klasszikus darabját. A csekély hőfokú, langyosan lírizáló érzelmesség mindvégig rí és ríkatni akar - és helyenként ríkat is - ebben a darabban, és teszi ezt méghozzá az alapjában azért tiszta szívű vagányok és a szerelmes kis cselédek veszedelmesen olcsó sablonromantikájával. És a Liliom mégiscsak klasszikus. Miért? Mitől? Talán azért, mert a darab túlszínezettsége mégiscsak (vagy éppenséggel) kiveti a kor jellemző érzelmi sémáját: a jóra tehetetlen jóságot, a durvasággá torzuló szeretetet. És talán azért is klasszikus a Liliom, mert, ami átüt az olcsón színes képeken, az mégiscsak a való égi mása. Valódi benne a szerelem és a halál, mint rossz limonádéban a jó rum. (Czibor János)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások