Klasszikus filmmel van dolgunk, mely igyekszik ugyan tagadni klasszikus voltát, de önmaga elől nem menekülhet. Roberto Faenza
Az újságíró, mint hős, a jó bajnoka, aki küzd tűzön-vízen át vélt igazáért, végtelen számban feldolgozott filmes téma. Nagyon
A flash back igazi mozis eszköz. Képekben lehet a múltat a legérzékletesebben megidézni. Játszani az idővel, ki-be ugrálni,
Peter Mullan filmje nem fikció, valós eseményeken alapul. Írországban a tizenkilencedik században alapították az ún. Magdolna
Minden adott lenne egy kellemes, helyi hangulatokkal fűszerezett filmhez. Manapság amúgy is divatos dolog egzotikus helyszíneken,
Különös érzés egy 1979-es filmet ismét a premier-listán látni. Mintha bedöglött volna az időgép, és sebesen száguldanánk
Divat manapság etno-filmet készíteni. Fogynak a témák. A krimi és a szerelem már nem elég. Egy különös, furcsa kultúra pedig mindig érdekes lehet a konzum egyenlősdi világában. (Megspékelve az esküvő-mozik őrületével egyenesen kasszasiker ígérkezik.) A kérdés már csak az, hogy kívülálló rendezi-e ezt az etno-filmet vagy "bennszülött", és miként állítja be az idegen kultúrát.
Ritkán látni mostanság a moziban valódi, jól megcsinált krimit. Az alkotók mindig többet akarnak. Még egyet csavarnak a történeten, beletuszkolják a legcsattanósabb ötleteiket is, de valahogy mégsem születik jó krimi a végén. Az ok nem bonyolult: éppen a tisztaság lenne a lényeg, a kidolgozottság és nem az értelmi zavar. Vagy nagyon nagy tehetségnek kell lenni, mint például David Lynch, aki megteheti, hogy fütyül a műfaj követelményeire, és az orránál fogva megvezeti a nézőt.
Ismét egy elkésett film. Sajnos a magyar forgalmazás legalább két évvel marad el a világ nyugati felétől. A tendencia főként
Fliegauf Benedek filmes pályafutás valójában a Rengeteg című filmjével indul: ezzel teszi le névjegyét a szakmában. Korábbi
Kanadai film nem túlságosan gyakran vetődik a magyar filmpiacra. Ezért is örvendetes, hogy végre bemutatják Bruce McDonald
Soren Kragh-Jakobsen dán rendező neve elsősorban a Dogma kapcsán vált ismertté. A Trier-Winterberg-Jakobsen hármast szokás
Furcsán működik a magyar filmforgalmazás: nem időrendben jutnak el kis hazánkba a külföldi a filmek. Patrice Chéreau Margot
Amerika: a korlátlan lehetőségek hazája, a szabadság földje, az álmok országa. Fény, csillogás és gazdagság. Így lehetne
Nagyon reménykedtem, hogy az Odeon-ban végre jó filmet fogok látni, annyi selejt után. A selejt kifejezés nem túlzás: szerintem
A mozikban már futó Tíz perc - Trombita után most látható a következő sorozat is Tíz perc - Cselló címmel. Az alkotók nem
Rögtön benn vagyunk a sűrűjében, egy japán báb-előadás közepén. Különleges, egész alakos bunraku-bábokat látunk, egy reménytelen
Vietnám még mindig izgatja az amerikaiakat. A hangsúly a traumáról egyre inkább az egzotikum felé tolódik: már a romantikát is elbírja a helyszín. Bár ezen a területen a kétségtelen áttörést a Jó reggelt, Vietnám! hozta, melyben a szerelmi és a háborús-kritikai szál azonos fontossággal szerepelt.
Szerelem: örök vígjátéki téma. Félreértés a szerelem körül, a szerelmesek ügyetlenkedései, míg egymásra találnak: még örökzöldebb téma. Donald Petrie hosszú című filmje sem akar mást, mint újból megmelegedni ennél az örökbecsű tematikánál. Közben szövődik a gonosz ármány is, persze a jó barátok sem hiányoznak. A szerelmesekért viszont tényleg nem kell aggódnunk, mert a másfél óra végeztével szépen, okosan, ahogy kell, egymásra találnak.
No, nem Susan-t, hanem az Egyesült Államok alig létező történelmét. Martin Scorsese legújabb, monumentálisra hangolt filmjében a legendateremtésre tesz kísérletet. Hősöket próbál találni, önigazolást a mához. Az európai néző számára talán különösnek is tűnhet az igyekezet, mellyel a jelenből visszanyúlva igyekszik folyamatot ábrázolni. A semmiből várat építeni - ez lenne itt a feladat.