Soren Kragh-Jakobsen dán rendező neve elsősorban a Dogma kapcsán vált ismertté. A Trier-Winterberg-Jakobsen hármast szokás Dogma Fivérekként is emlegetni. Legújabb filmje azonban már szakít a Dogma szigorú formai kötöttségeivel, és egyedül témaválasztása utal a "gyökerekre". Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Dogma tartósabb hatása éppen abban áll, hogy a rendezők-forgatókönyvírók mind gyakrabban nyúlnak a mindennapok, az egyszerű emberek problémáihoz: a látszólag hétköznapi apróságokból mély történetek bontakoznak ki. A filmkészítést illető szabályok természetesen tarthatatlanok, hiszen egy bizonyos szint után már inkább akadályozzák csak az alkotót. Az egyszerűségre való törekvés mindenesetre megmaradt. Jakobsen filmjében sincsenek nagy trükkök: amennyire lehet, igyekszik a kamera háttérben maradni. A lényeg maga az ember - lemeztelenítve és póztalanul.
Az Édes álmok egy gyermek születésének emberi gyarlóságokkal dúsított történetét meséli el. Minden ellenkező szándék ellenére az ártatlan gyermek mégis megszületik. A főszereplő Marie (Iben Hjejle), aki szorult anyagi helyzete miatt kényszerül arra, hogy béranyaságot vállaljon, hiszen néhány nappal korábban egy görbe éjszaka után kirabolták őt és barátnőjét, Sophie-t (Bronagh Gallager) is. Elhatározzák, hogy együtt vállalják a kilenc hónapot, de közben Sophie autóbalesetben meghal: a kocsit Marie vezette. Marie képtelen feldolgozni a veszteséget. Elhatározza, hogy felkeresi barátnője imádott férfiát, Ken-t, majd pedig elveteti a gyermeket. A titokzatos Kenről annyit lehet tudni, hogy autószerelő műhelye van és Glasgow-ban lakik. Marie három fura munkás-alakot talál a Skagerrak névre hallgató műhelyben, akik nem merik a terhes nőnek elárulni, hogy Ken nemrégiben meghalt. Arra számítanak, hogy a számukra gazdagnak tűnő Marie segítségével majd kiegyenlíthetik a "vicces" kedvű Ken hátrahagyott temetési költségeit. Gabriel, Thomas és Willy ugyan pitiáner alakok, mégis fontosak számukra az egyszerű emberi értékek, és ösztönösen is afelé sodorják a kétségbeesett Marie-t, hogy tartsa meg a gyermeket.
A film legszebb jelenete az utolsó, amikor egy lerobbant garázsban jön világra Marie gyeremeke. Gabriel, Thomas és Willy segédkeznek, mint hajdan Jézus születésénél a pásztorok. És van itt még valaki, akiről eddig nem esett szó: Ian (Martin Henderson), a grófék állatorvosa, akit azért küldtek Marie után, hogy ellenőrizze, nehogy elszeleljen a gyermekkel. Ian segíti világra a gyermeket: egy néger fiúcskát...
Jakobsen filmje mese és valóság határán egyensúlyoz. A figurákat az életből meríti, de a történet olyan, mint egy bibliai ihletésű, felnőtteknek szóló modern mese. Sírni és röhögni egyszerre lehet: komikum és tragikum szervesen kapcsolódik össze. Érdemes volna hosszabban elemezni a bibliai vonatkozásokat, hiszen valójában Jakobsen az üdvtörténet parafrázisával kísérletezik. Több felfejtendő, értelmezendő réteg halmozódik itt egymásra, szervesen és magától értetődően.
Élettől szaglik ez a film, noha a történetek az életben nem érnek ilyen szerencsés véget, de ez persze csak egy mozi...
