Minden adott lenne egy kellemes, helyi hangulatokkal fűszerezett filmhez. Manapság amúgy is divatos dolog egzotikus helyszíneken, "bennszülöttekről" filmet forgatni. Emlékezzünk csak a nemrég bemutatott Esküvő monszun idején című mozira, melyben Mira Nair rendező sikeresen ötvözi az indiai valóságot a hollywoodi igényekkel. Szép, könnyen fogyasztható lett a munka, de talán nem is volt más célja.
A Szerelem és árulás azonban negatív példa. Adott a festői helyszín, egy világtól elzárt török szigetecske. Adottak az érdekes, egyedi karakterek. És itt van még a fülünknek furcsán dallamos török nyelv is. Nehéz elrontani egy ilyen mozit: Yusuf Kurcenlinek mégis sikerült.
A rendező saját forgatókönyvét dolgozta fel. A hiba legfőbb oka valószínűleg itt keresendő. Jó forgatókönyvet írni, s hozzá jó filmet is rendezni, csak a legnagyobbaknak sikerülhet.
Könnyes-bús szerelmi történetről van szó. Cem húsz éve elhagyta szülővárosát. Sok éve után először látogat haza. Tragikus körülmények között kellett távoznia. Bűncselekmény miatt üldözte a rendőrség. Egy ruhacsere folytán azonban összekeverték autóbalesetet szenvedett testvérével, így megmenekülhetett. Régi nagy szerelme időközben férjhez ment már, gyereket szült, új életet kezdett. A történet a régi szerelmesek egymásra találását igyekszik elmesélni hosszadalmasan: mintegy két órán keresztül.
Ágasak és bogasak a sztori szálai. Lassan halad előre a mese. Kimódoltak és erőltetettek a párbeszédek, mintha egy brazil sorozatot néznénk. A film jobb pillanatai azok, melyekben nem a főszereplők láthatóak, hanem autentikus helyi emberek. Álkonfliktusok, álérzelmek tömegével bombáz a rendező, miközben giccses képek futnak a szemünk előtt. Az ég természetesen rózsaszín, folyton esik az eső. Szenvednek a semmiért a hősök. A múlt nagy tragikus titkainak kellene feltárulniuk, mégis nevetésbe fullad a vetítés. Egyszerűen ennyi komolykodást már nem lehet komolyan venni.
A vége boldog összeborulás, kimerevített mosolygás. Egyenes folytatása a filmben is élvezhető műgesztusoknak, kényszer-megnyilvánulásoknak. Az élet szaga messze elkerülte Kurcenli filmjét. Nem az érzelmességgel van a probléma, hiszen arra még igény is volna. A kivitelezés plakátjellege elviselhetetlen. És a fő probléma, hogy éppen a központi szerepekre nem sikerült alkalmas színészeket találni.
A további török alkotásokat várjuk szeretettel, de kíméljenek a rózsaszín cukormáztól. Ha ez lehetséges.
