Kanadai film nem túlságosan gyakran vetődik a magyar filmpiacra. Ezért is örvendetes, hogy végre bemutatják Bruce McDonald 2001-ben készült filmjét. A rendező afféle mozis fenegyerek és mindenevő. A Picture Claire az első nagy költségvetésű munkája, melyben a főszereplő sztárgázsijára is futotta. Ez a kettősség érződik is a filmjén. Szeretne a nagy pénzből rendes mozit forgatni úgy, hogy közben megőrizze független filmes múltjából a humort, keresetlenséget, kísérletező kedvet. Az alapanyag ehhez mérten minőségi. Semi Chellas jelenleg az egyik legtehetségesebbnek tartott kanadai írónő. McDonald már évekkel korábban kiválasztotta ezt a könyvet, hosszú időt ölt az előkészítésbe, nem hiába.
A történet Torontó-ban játszódik. Főhőse egy Montreálból érkező québec-i fiatal lány, Claire. El kellett hagynia otthonát, mert ismeretlenek felégették, ízzé-porrá zúzták mindenét. Torontóban a fotós Billy-hez igyekszik, csak őt ismeri a városban. Angolul is alig beszél. Egy éjszakás kapcsolatukra alapozva keresi a fiút. Reménykedik, nem tehet mást. Billy éppen fotókiállítása megnyitására készül, melyen Claire-ről készült képek is szerepelnek. A lány sohasem szerette, ha fényképezik. A galériában dühösen veri le a falakról az őt ábrázoló alkotásokat.
Claire vergődésével párhuzamosan zajlik egy bűnügyi történet is. A fánk-üzletben meggyilkolnak egy rossz arcú bűnözőt. Claire véletlenül éppen ott volt: őt gyanúsítják. A rendőrség üldözőbe veszi, holott az elkövető csak hasonlít rá: egy hasonlóan szép, barna hajú nő. A szálak szépen egymásba gabalyodnak, halmozódnak a félreértések.
Látszólag hagyományos thrillerrel van dolgunk, de mégsem egészen. A rendező igyekszik ugyan tisztességesen "legyártani" egy amerikai ízű filmet, ám lépten-nyomon el is idegenít, viccet csinál a műfajból. A történet fordulópontjain megosztja a képet, és több kockában mutatja egyszerre az eseményeket. Folyamatosan él a flash back eszközével is: fokozatosan derül ki a néző számára, hogy ki is ez a Claire, és milyen viszony fűzi Billy-hez. Animációkat is alkalmaz McDonald az eltávolítás kedvéért, hogy érezze a néző: itt túlmutat az alkotói szándék a puszta profizmuson.
Claire érzései, gondolatai, fantáziái is teret kapnak a filmen: nézőpontjában összekeveredik a valóság a képzelgéseivel. Teljesen magára hagyatva próbál boldogulni egy ismeretlen nagyvárosban, ahol a szeretett férfiról kiderül, hogy "szemét módon" a barátnőjével él, és korábban hazudott Claire-nek. Holmiját ellopják, pénze nincs. Betéved egy rusztikus szatócsboltba, melynek tulajdonosa nem mellékesen útlevél-hamisítással foglalkozik. A tulajdonos vérbe fagyva fekszik az irodájában: Claire elemel egy pár vörös cipellőt meg egy meleg kabátot. Ösztönösen cselekszik, keveset beszél. Megéli a vele történteket, de nem gondolkozik sokat. Azt teszi, ami éppen az eszébe jut. Egyszerre van benne valami állatias elszánás és női gyöngédség. Mikor már éppen elkezdenénk sajnálni, mindig kiderül, hogy macskaként esik a talpára és a végén úgyis ő lesz felül. A film erősen épít a Claire-t játszó Juliette Lewis kifejező, gyönyörűséges arcára. Személye betölti ezt a filmet. Kiragyog a mocsokból, leperegnek róla az aljasságok.
Dicsérendő a rendező remek szeme, hiszen Lewis nélkül ez a film is csak egy lenne a sok közül. Így azonban óda egy nőhöz, akinek sikerül kijátszania az okos férfiak dörzsöltségét. Három filmet állítanék a Picture Claire mellé, vállalva a tévedés lehetőségét és a maximális szubjektivitást: Butaságom története, Jackie Brown és az Amélie.
Aki nem hiszi, járjon utána!
