Édesapja Leopold Mozart (1719-1787), muzsikus, zeneszerző, édesanyja Anna Maria Pertl (1720-1778). Salzburg abban az időben a Német-római Birodalom érseksége volt. Születése másnapján keresztelték meg a Szt. Rupert katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre. Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző (Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Händel, és Joseph Haydn) műveit. Nem csak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyűgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány művet a hangszerre. Mozart zenei tehetsége nagyon korán, kb. 3-4 éves korában megmutatkozott. Leopold Mozart már igen hamar zenei képzésben részesítette fiát, zongorázni és hegedülni tanította.

A gyermek zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek. 1761 szeptemberében lépett fel először nyilvánosan a salzburgi egyetem egyik színházi előadásának résztvevőjeként. Apja gyorsan felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban. Egy anekdota szerint, amikor a kis Wolfgang megbetegedett, apja jobban aggódott az emiatt kieső bevétel, mint fia egészsége miatt. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához (veséje végül fölmondta a szolgálatot), ill. korai halálához. 1763 januárjától újra Salzburgban éltek. Egy augsburgi újság tudósítása szerint az ekkor hét éves Wolfgang Amadeus felnőtt módon játszott.

Emellett különböző stílusokban rögtönzött; blattolt, azaz lapról kísért, letakart billentyűzeten egy megadott témához basszust szerkesztett, és kivételes hallásának is rendszeresen tanúbizonyságát adta. Néhány hónap múlva Leopold Mozart több éves európai turnéra indította gyermekeit! Éveken át tartó vándorlás következett. Koncerteztek Londonban, Antwerpenben, Gentben, Hágában, Milánóban, Rómában, Bécsben, Augsburgban, Párizsban, Münchenben... Mindeközben folyamatosan saját műveket komponált. 1782. augusztus 4-én apja akarata ellenére elvette feleségül Constanze Webert. Összesen hat gyermekük született, közülük kettő érte meg a felnőttkort. A következő időszak a konszolidációé: Mozart megkísérli, hogy mint szabadon alkotó zeneszerző, művei tiszteletdíjából, koncertezésből és tanításból éljen meg.

E hármas funkciójának nagyszerű eredménye zongoraversenyeinek ragyogó sorozata, amelyet nyilvános hangversenyein maga mutatott be. De ez az új korszak jelenti egyben a "gáláns" stílussal való végső leszámolást is az ekkortájt élményszerűen fölfedezett és behatóan tanulmányozott "tudós" stílus javára. Johann Sebastian Bach néhány művének megismerése revelációszerűen hatott Mozartra, és kései, érett kompozícióin ez a hatás jelentősen mutatkozik meg. 1788-ban Mozart újabb barokk zenei élményekkel gazdagodott: Van Swieten báró oratórium-előadásai számára Georg Friedrich Händel több művét készíti elő, szükség szerint a hangszerelésen is módosítva.

Utolsó, nagyszerű szimfóniái is ebben az évben íródtak, a zeneszerző anyagi helyzete azonban változatlanul labilis volt, olykor kétségbeejtő, s bár a császár kinevezi kamaramuzsikusának, Mozart életkörülményein ez mit sem javított. Mozart betegsége és halála kényes téma: a romantikus legendák és ellentmondó állítások különösen nehézzé teszik a tisztánlátást. Közvetlen oka a halotti bizonyítvány szerint is vitatott. A legvalószínűbb a higanymérgezés vagy reumatikus láz. Az egyik feltételezés az volt, hogy Mozarttal a szabadkőművesek végeztek, mivel A varázsfuvolával túl sok szabadkőműves titkot árult el. Mozart termékeny zeneszerző volt és rengeteg műfajban alkotott: írt operákat, zongoraversenyeket, és versenyműveket egyéb hangszerekre, vonósnégyeseket és - ötösöket, ezen kívül sok zongoradarabot, kamarazenét, misét, vallásos darabokat, divertimentót és más szórakoztató muzsikát. Műveit a Köchel-jegyzék tartalmazza; a művek mellett a Köchel-jegyzékszám feltüntetése szokásos.