A Figaro házassága, avagy Egy bolond nap, egy összetett, egyrészt remek kor- és jellemrajz, másrészt bravúros cselvígjáték. Kiáltvány a francia forradalom előtt, miközben a szerelem forradalmát hirdeti. A szerelemét - ami boldogítóbb, mint a politikai jelszavak, de néha kíméletlenebb, mint a guillotine. Egy tinédzser epekedő szerelmét az úrnője iránt, a megunt úrnő szerelmét a férje iránt, a férj vágyakozását minden fellebbenő szoknya után, gyarló és igaz, esendő és virgonc párokat, akik időnként sans-culotte, azaz úri nadrág nélkül maradnak.
A társulat Mozart operájának rövidített változatát adja elő, vidáman, fiatalosan, a mai emberek számára is érthető, de zeneileg hiteles rendezésben.
Az egyik férfi szereplő (Basilio) prózában is meséli a történetet, így a darab befogadhatóvá válik azok számára is, akik még sohasem hallottak operát és nem ismerik a cselekményt. Basilio megjegyzései és a vicces szituációk jó okot adnak nevetésre is.
A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása
Hozzászólások