"Bűneimet nem kellett elmémben előre kitervelnem, elkövetésük lehetősége magától adódott, helyzetekből, melyekben ? emberek között létesülvén ? mindig megvan a bűn meredek esélye: a zuhanásé az alantasság mélyébe. Elszánásaimat azonban ki kellett tervelnem, mert nem önkéntelen kívánság ébresztett a helyzetben lappangó esélyre, hanem a borzadály. A borzadály, melynek taszító lendületét akarattal fordítottam a visszájára, kényszerítvén, hogy vonzássá legyen. Mert célom, a bűn felé nem sodorhatott a borzadály, csak a belőle kicsikart mesterséges vonzás; csak a vágy remegő óceáni fodrain lebegve, holdfény-hideg testemen gerjesztett hagymázos hevülettel juthattam el a lét homályából kicsillanó alakokig, hogy véghezvigyem általuk a rosszat.
Ó, hányszor éltem, hányszor zuhantam?
Ahányszor erőt vettem a helyzetekből szederjesen felrémlő iszonyon a bűntől, hogy fogadalmamra ébredve vonzássá idomítsam ? igazi vonzássá, mely mihelyt létrejött, egyszeri elszánás után már nem kényszeredetten: részeg örömmel sodort célom felé, feledtetvén, hogy elváltoztatott borzadályból támadt."
(részlet Deák Tamás Don Juan című regény-torzójából)
A(z) Csokonai Színház előadása
Hozzászólások