Ha vannak művek, melyeknek már a keletkezéstörténete is kész kalandregény, akkor a Figaro egész biztosan közéjük tartozik. A francia drámaíró Beaumarchais az arisztokráciát alaposan kifigurázó, témáját tekintve pedig szalonképtelennek tartott és ezért betiltott botránydarabjából az a da Ponte írt titokban szövegkönyvet, aki a császár kegyelméből úgy lett udvari librettista, hogy korábban egyetlen szövegkönyvet sem írt. Mozart bécsi státusza már korántsem volt ennyire megnyugtató, hiszen korábbi sikereit nemigen tudta megismételni. Az alig hat hét alatt elkészült, s mindenféle hivatalos engedélyt nélkülöző darab tovább tetézte a bajt, amikor az első felvonás végére balett jelenet került. A balettet ugyanis a császár korábban már száműzte az operákból. Végül minden jóra fordult. A császár megelőlegezett minden bizalmat a szerzőpárosnak, így az udvari intrikusok is kénytelenek voltak beletörődni, hogy 1786. március 1-jén bemutatásra került az operairodalom egyik abszolút remekműve. 216 évvel a magyarországi bemutató után az Óbudai Társaskör hangulatos kertjében kiváló fiatal énekesek adják elő a darabot.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások