Don Giovanni

opera, 2013.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

I. felvonás
Don Giovanni szolgája, Leporello Donna Anna háza előtt őrködik. Bent az úr éppen Donna Annát próbálja elcsábítani. Giovanni kijön a házból, s Anna üldözőbe veszi az álarcos férfit, hogy megtudja, ki az. Megjelenik a kormányzó, Anna apja, és párbajra hívja Don Giovannit. Don Giovanni leszúrja Anna apját, és elmenekül. Anna visszatér a vőlegényével, Don Ottavióval, aki megesküszik, hogy bosszút áll jegyese apjáért. Megérkezik Donna Elvira, aki bosszút akar állni hűtlen csábítóján. Giovanni kacérkodni kezdene vele, de felismeri, hogy azzal a nővel áll szemben, akit egykor elcsábított, majd elhagyott. Odaküldi a szolgáját, hogy foglalja le Elvirát, s elsiet. Leporello megmutatja neki a listát, amelyet Don Giovanni szeretőiről vezet. Masetto és Zerlina esküvői menete érkezik. Megjelenik Don Giovanni és Leporello is. A szolga megpróbálja eltüntetni az útból a féltékeny Masettót, hogy elcsábíthassa Zerlinát, így meghívja őket a kastélyába. Giovanni kettesben marad Zerlinával, ám megjelenik Elvira, és meghiúsítja Giovanni csábítási tervét: figyelmezteti a lányt, kivel is áll szemben. Belép Don Ottavio és Donna Anna, és nem is sejtik, hogy Giovanni a kormányzó gyilkosa, akit keresnek, így Anna a segítségét kéri. Visszatér Elvira, elmondja, hogyan csapta be őt annak idején Giovanni. A hódító azzal védekezik Ottavióék előtt, hogy Elvira őrült. Giovanni távozásakor Anna felismeri benne apja gyilkosát. Zerlina kiengeszteli a féltékeny Masettót, ám egyszer csak meghallja Don Giovanni hangját. Masetto elbújik, hogy lássa, mit tesz Zerlina a távollétében. Giovanni folytatja a csábítást, amíg rá nem bukkan Masettóra. Mindkettejüket bevezeti a kastélyába. Donna Elvira, Don Ottavio és Donna Anna álarcban érkeznek, hogy tetten érjék Giovannit. Leporello őket is meghívja az ünnepségre. Don Giovanni báltermében Leporello táncba viszi Masettót, hogy elvonja a figyelmét. Don Giovanni közben elvezeti Zerlinát a táncolók közül. Rémült segélykiáltás hallatszik, Don Giovanni kivont karddal bevonszolja a szolgáját, akit azzal vádol, hogy erőszakoskodott Zerlinával. Elvira, Ottavio és Anna felfedik kilétüket. A nagy kavarodásban Don Giovanninak sikerül kereket oldania.

II. felvonás
Leporello ki akar lépni Giovanni szolgálatából, de pénzzel sikerül őt maradásra bírni. Giovanni ruhát cserél a szolgával, mert álruhában akarja meghódítani Elvira szolgálólányát. Amikor Elvira az ablakhoz jön, Giovanni elrejtőzik, és a kabátját viselő Leporellót küldi ki a ház elé. A rejtekhelyéről meggyőzi a nőt, hogy mindent megbánt, és vissza akar térni hozzá. Elvira megenyhül, és Leporellóval távozik. Giovanni előlép, és szerenádot ad Elvira szolgálójának. Masetto a barátaival Don Giovannit keresi, hogy megverjék. Leporellónak hiszik az álruhás lovagot, aki azt állítja: összeveszett a gazdájával, és legszívesebben o` is holtan látná. Giovanni kettesben marad Masettóval, lefegyverzi és helybenhagyja. Megérkezik Zerlina, és megvigasztalja magára hagyott, pórul járt kedvesét. Leporello egy sötét udvaron egyedül hagyja Elvirát. Itt talál rá Donna Anna és az őt vigasztaló Don Ottavio. Mikor Leporello megpróbál kiosonni, Zerlina és Masetto útját állja. A társaság fenyegetően körülveszi a Giovanninak hitt férfit, akit Elvira azzal próbál védeni, hogy a férje, és kegyelemért könyörög. A többiek azonban nem hallgatnak rá. Leporello ekkor felfedi kilétét, majd sikerül elmenekülnie. Ottaviót a történtek meggyőzik Giovanni bűnösségéről. Leporello a temetőben találkozik gazdájával. A szolga elpanaszolja, hogy majdnem megölték, Giovanni pedig elmeséli, hogy majdnem elcsábított egy nőt, aki Leporellót szereti. Leporello felháborodik, mire Don Giovanni kineveti. Ekkor váratlanul megszólal a sötétben egy síri hang. Figyelmezteti Giovannit, hogy napkelte után már nem nevetni. Döbbenten ismerik fel a meggyilkolt kormányzó szobrát...

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Stáblista

Hozzászólások

Edmond Dantes 2015 dec. 11. - 21:04:30
2015. dec.4. és 6.
A világszínvonal vasárnap (és vélhetõen pénteken) estére beköltözött az Erkel Színház Don Giovanni elõadására. A meghirdetett címszereplõt, Ildebrando D'Arcangelot láttam pár éve a MüPa "félig-szcenírozott" elõadásában, parádés körítéssel (Bécsi Opera Fischer Ádámmal, Sztojanova mint Donna Anna és mások): afféle "good-looking", "fess" fiatalemberre emlékszem, nem sokkal többre. A helyette most "beugró" Erwin Schrottról késõbb.

A Don Giovanni jelen pesti színrevitele sûrítve tartalmazza mindazt, hogyan n e m szabad a 21. században operát rendezni, elõadni. A legrosszabb értelemben vett "hagyományos", "korhû" jelmezekben és díszletek között (még inkább elõtt) ácsorogva éneklik szólamukat a szereplõk: bejön(nek), elénekli(k), balra-jobbra (esetleg hátra) ki, nagyjából ennyi. Vagy ez egy opera-paródia lenne? Annak még rosszabb. A nagy ötletnek szánt újítás = a két 1. emeleti proszcéniumpáholy belépcsõzése-bejátszása csupán az irdatlanul széles színpadnyílást szélesíti még tovább, hasznos funkciót csupán az elsõ fináléban tölt be, amikor a báli jelenetben egyszerre három zenekar húzza a talpalávalót és ezt nem könnyû jól megoldani, fõleg ott, ahol forgószínpad sincs.
100-120 évvel ezelõtt, különösen az akkori nagy Wagner- majd Verdi-láz idején unalmasnak hatott (volna) az univerzum (egyik?) legnagyobb remekmûve ilyen keretek között. 1-1 "hétköznapi" elõadás, nem-telt ház elõtt és nem-ünnepi hangulatban lehangoló "élmény" lehet a szenvedõ hallgatóságnak.

Kesselyák Gergely a tõle elvárt és megszokott pontossággal és szívvel dirigált, számos, máskor megbúvó részletszépséget hozott ki a partitúrából. A zenekari dinamikából olykor/nem ritkán visszavettem volna, hogy az énekesek ne csak az áriákban és a rivalda elején állva hallatsszanak, hanem az együttesekben, esetleg mozgás közben is, és pár szám tempója is +/- elért a korábban megszokottól, de összességében: soha rosszabbat. Megbocsáthatatlan bûnnek vagy ami annál rosszabb: hibának, a recitativók zongorakíséretes megoldását tartom. Nem és nem! A krumplileves legyen krumplileves, a csembalóra írt szólamot meg játssza csembaló(s)! A recitativók alatt gyakran kávéházban éreztem magam, ahol (fél)homályban diszkréten bárzongora szól...ám ez itt opera és operaház.
Az 1. felvonás kifogástalan színházi hangulata szünet után mintha picit eresztett volna lendületébõl, a máskor oly hatásos temetõi jelenet sem érte el a kellõ hatást, a finálé viszont tetszetõs és a generálpauza jól jelzi: a 19.században többnyire lehagyták a záró szextettet.

Kolonits Klára hangképzését ezen az estén meg kellett szoknom, de a végtermék kiváló: impozáns az 1. felvonás nagyjelenete, megkapó második áriája és a magyar énekesek közül szinte egyedül az õ hangja szólt át a felhangosított zenekaron. Fodor Beatrix korábban Donna Annát énekelt (például Kovalik Millenáris maratonjában), Elvira "zsíros" szólama gyakran próbára tette közép- és alsó regiszterét. Szemere Zita Szegeden Oszkár volt az Álarcosbálban. Zerlinaként inkább operett- semmint operai szubrett benyomását keltette; ha tehette volna, talán táncra is perdül színpadi partnerével, de ennek híján pár olyan ékítményes magas hangot is hallottunk tõle, amit máskor, mástól nem és amik vélhetõen nincsenek a szólamban. A szokásosan kihagyott, itt visszatett, dramaturgiailag-zeneileg nem jelentõs Zerlina-Leporello jelenetet is elengedtük volna. Utóbbival áttérhetek a férfi szólistákra. A MET-et és már más jelentõs színpadokat is megjárt Sebestyén Miklós sem mindig gyõzte a hangpárbajt a zenekarral és a címszereplõvel, játékkészségét pedig talán a rendezõ fogta vissza: túl sokszor bújt el vagy nem látszott ebben a nagy játékszerepben. Fenntartás nélkül dicsérhetõ a fiatal Sándor Csaba: megszokott, de nem megszokható kövér-korosodó Masetto-sablon helyett fiatal és jóvágású legény õ. A magam részérõl kipróbáltam volna egy Leporello-Masetto szerepcserét: lehet, hogy mindenki jobban járt volna? Horváth István (és a zenekar) gyönyörûen indította (és énekelte) a Dalla sua pace-áriát és a másik áriája is jól szólt, az együttesekben azonban eltûnt...legalábbis hangilag. Gábor Géza is szerepelt anno a Kovalik-maratonban, akkor Masetto volt; kõszoborként -elnézést a képzavarért- súlytalanabbnak éreztem.

És hát Erwin Schrott. Akirõl azt hihetnõk, õ "csak" Anna Netrebko párja (volt), gyermekének atyja, délceg és macsó amorózó, aki olykor "shirtless" mutogatja izmos bájait és mellesleg énekelni is tud. Nos, ezen az estén a vártnál többet, sokkal többet nyújtott. A bájak mutogatása elmaradt, kaptunk viszont egy hangi, színészi és férfi-ereje teljében lévõ, sármos, de cseppet sem magamutogató, élettel és ötletekkel teli, teljes erõbedobással (értsd: nem "szívességbõl beugró" attitûddel) éneklõ-játszó mûvészt, aki egyben alázattal és fegyelmezetten illeszkedett az elõadásba és bár élettel töltötte meg, de sosem játszotta túl sem magát, sem honi kollégáit sem a rendezés rövid pórázra fogott kereteit.

A tomboló siker megérdemelt volt. Nagy estét csinált, visszavárjuk...akár emelt helyáron is. Õ rászolgál(na), közönsége kap(na) is érte, nem keveset.
10/10
ambrosius 2015 dec. 04. - 23:52:48 10/10
Kesselyák Gergely a tõle megszokott lendülettel és magas színvonalon vezényelte az elõadást, kitûnõ zenészei mellett figyelve a címszerepben vendégszereplõ Erwin Schrottra, az új beállókra és régi szerepükben magabiztosan mûködõ énekeseire egyaránt.
Az olasz vendégrendezõ és díszlet-, jelmeztervezõ kibõvítette a színpadot a prosczénium- páholyokkal is, ahol néha a házi zenekar muzsikált, néha az énekesek szólói kerültek még közelebb a publikumhoz.
Az est fõszereplõje az uruguyi bassz-bariton, erõs, teljes, tiszta, néha kemény énekhangjával és a szerepébe illõ, elbûvölõ kikacsintásaival a közönség nõtagjaira volt. Méltó magyar partnereket talált Kolonits Klára vagy Szemere Zita személyében, és jól vezette Leporelloját /Sebestyén Miklós/ kalandjai fedezéséhez.
A kiváló estét méltán illette meg a közönség hosszú vastapsa.