Librettóját írta Lorenzo Da Ponte, a magyar szöveg fordítója Harsányi Zsolt és Oberfrank Géza.

Az álarcos Don Giovanni a kormányzó lányának, Donna Annának a szobájába lopódzik, ám a lány elutasítja az ismeretlent. A zajra a kormányzó is felébred és párbajra hívja. A lovag leszúrja és elmenekül. Anna és jegyese bosszút esküszik, csakúgy, mint a városba érkező Donna Elvira, akit a lovag elcsábított, majd faképnél hagyott. Don Giovanni épp a csinos fiatal menyasszonyra, Zerlinára vet szemet, amikor felbukkan Anna, Elvira és Ottavio. A lovag kereket old, majd elbizakodottságában a kormányzó sírján álló szobrát hívja meg vacsorára…

Don Giovanni a feslett életű kalandor archetípusa. Állítólag Mozart az opera írásakor még Casanovával is konzultált.

Mozart operáját az európai kultúrtörténet legnagyobbjai méltatták. Kierkegaard kategorikusan kijelenti, hogy „valamennyi klasszikus alkotás között Mozart Don Juanját illeti meg az első hely”. Schiller azt írja Goethének: „Mindig reméltem, hogy a tragédia nemesebb formája az operából bontakozik ki.” Mire Goethe: „Az operával kapcsolatos reményét nemrégiben a Don Juan-ban tökéletesen beteljesülve láthatta volna, sajnos azonban Mozart halálával dugába dőlt minden kilátás valami ehhez hasonlóra.”

Spiró György Ikszek című regényében a következő találó okfejtés hangzik el. Ez az opera arról szól, hogy „Don Giovanninak, ennek a gátlástalan nőcsábásznak van igaza, és a becsületes emberekről kiderül, hogy tökkelütött hülyék. Don Giovanni az úgynevezett szabadság megtestesítője minden társadalommal szemben.”

Közreműködők: a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása