Az előadás keletkezése legalább olyan érdekes, mint maga a mű. Schikaneder, a kor és a zenetörténet egyik legkalandosabb figurája, Mozart barátja, színész, költő, rendező, színműíró, aki több mint másfél évszázaddal ezelőtt már szabadtéri előadásokat rendez és akinek pályája tele van emelkedőkkel és zuhanásokkal, aki néha vagyonos világfi, máskor vándortruppokkal kóborol, éppen a Theater auf der Wiedent vezette, és mert a csőd szélén állt, olyan operát keresett, amely biztosan megtölti a kasszát. A közönség, különösen a bécsi külváros népe, éppen a "varázs-operákért rajongott... ezeknek a cselekménye meglehetősen egyszerű: a hőstől elszakítják szerelmesét, távoli vidékre hurcolják, ahonnan csak titkos hatalmak segítségével, varázserővel szabadítható meg. Sok ilyen történetet ismertek, Wieland mesegyűjteményében ott találhatta a Lulu, avagy a varázsfuvola című mesét, hasonló témát dolgozott fel Giesecke: Oberon, a tündérek királyában is.
Megvolt hát a műfaj és a történet, már csak sikeres zeneszerző hiányzott hozzá. A Theater auf der Wieden igazgatója Mozartot választotta. A zeneköltő rossz egészségi állapotban, a nagy sikerek után is nehéz anyagi helyzetben élt, így vállalta az opera megírását, noha a történet eleve tele volt ellentmondásokkal, a gyorsan, kapkodva írt librettó pedig teljessé tette a zűrzavart, de a zene és Mozart zsenije elfeledtette a hibákat.
A Varázsfuvolát 1791. szeptember 30-án mutatták be. Egy héttel a bemutató után a szerző így ír feleségének, Constanzának: "Épp most jöttem az operából; a színház tele volt, mint mindig... ami azonban a legboldogabbá tesz, az a csendes siker! Az ember látja, hogy az opera mind jobban emelkedik... "

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása