Érdemes volt rászánni az idõt, érdekfeszítõ beszélgetés.
Alkotásban gazdag életút;
azért arra a drámájára kíváncsi volnék
hogyan békítette meg egymással az a tizenkét -három éves árpádházi gyermekkirály az országot és egymást gáncsoló potentátokat
"Egy örök játékos, aki játékszenvedélyét színpadon éli ki. Akár ez is érvényes lehetne Pozsgai Zsoltra, aki üstökösként tûnt fel a hazai színházi életben, s aki mára az egyik legismertebb szerzõnek számít. Nevét legutóbb akkor emlegették leggyakrabban, amikor mûvészeti vezetõ lett az Újszínházban, majd amikor lemondott errõl a tisztségérõl. Errõl is szó esik a vele és róla készült portrémûsorban (...)."
Örülök, hogy legutóbbi itteni hozzászólásom óta (s talán részben annak hatására) megjelenítették Pozsgai Zsolt Halálcsel címû drámáját is itt, a szerzõ port.hu-s adatlapján. Azt már nem írhatom, hogy "legújabb drámáját"; hiszen - ha jól gondolom -, ez a megnevezés jelenleg a Szegeden idén bemutatott Pipás Pistát illeti (melyet szeptemberben a fõvárosban, a Tháliába is láthatunk majd!).
Visszatérve a Halálcselre, sajnos port.hu-s adatlapja nem árul el túl sokat az elõadásról: még csak az sem derül ki, hogy melyik színész melyik szereplõt alakítja... Ha valakit mélyebben érdekel a mû és konkrétan az Újpest Színház elõadása, ezt az igényes és tárgyilagos színikritikát ajánlom: http://petovariagnesszinikritika.wordpress.com/2012/10/25/pozsgai-zsolt-halalcsel/
Sajnálom, hogy Pozsgai Zsolt legújabb drámája, a Halálcsel - melynek tegnap volt az õsbemutatója az Újpest Színházban - nem jelenik meg itt, a port.hu-n. Pedig Dózsa László rendezésében olyan kiváló színmûvészek közremûködésével vitték színre a darabot, mint például Gregor Bernadett, Magyar Tímea, Viczián Ottó vagy éppen Szolnoki Tibor.
Óriási érdeklõdés övezte az elõadást! Zsúfolásig megtelt a nézõtér, szó szerint kevésnek bizonyultak a pótszékek is! Jeles színészeink, íróink, sõt más színtársulat-vezetõk is megtisztelték jelenlétükkel az õsbemutatót. Jó volt megtapasztalni, hogy ilyen pezsgõ kulturális élet zajlik Újpesten, és hogy Nyírõ Beától kezdve Ivancsics Ilonán át Lippai Lászlóig hány és hány kedves ismerõs arcot fedezhetünk fel a közönség soraiban.
Bizonyára nem véletlen a színrevitel idõzítése és helyszíne sem. Dózsa László '56-os szerepe remélhetõleg ma már mindenki elõtt ismert, s a Halálcselnek köszönhetõen talán Szûcs Sándor története is egyre többek számára lesz az. Õróla szól ugyanis a darab. Focista volt, nem akármilyen tehetségû. A válogatottban Puskás Öcsiék csapattársa, sõt barátja. 1951-ben halálra ítélték, ezért nem lehetett a késõbbi Aranycsapat tagja. Az õ történetét, és ezen keresztül '56 elõzményeit, okait meséli el a mû.
Ha még látható lesz valahol (és talán elõbb-utóbb lesz a port.hu-n is adatlapja, ami jelezheti ezt...), mindenképp érdemes megnézni! Roppant hiteles korrajz. Ennek megfelelõen persze nem kicsit nyomasztó is.
Mindenesetre én legszívesebben minden érettségizõ osztállyal megnézetném.
Ez egy petíció Dörner kinevezése mellett. Tekintettel a korábban ebben a fórumban (meg Harsányi Gábor, illetve Dózsa László fórumában) elmondottakra, szerintem érdemes aláírni. Már csak Pozsgai Zsolt miatt is. Jó lesz, ha valóban lesz egy színház, aminek õ a fõrendezõje. Igazán megérdemli/megérdemelné.
Egyébként természetesen elolvastam az általad idézett cikkrészletet. Mint ahogyan Pozsgai Zsolt honlapját is olvasgattam mostanában. Ott is sok érdekes található. (Nekem különösen tetszik az a Tüskés Tibor idézet, amit honlapja mottójául választott.) Többek között azt is ott olvastam, hogy október 23-án az ünnep tiszteletére a vancouveri magyar színház bemutatta a SZERELMEM, MAGYAR KATALIN címû drámáját ottani magyar színészekkel. És ugye ez az a színház, ami az Új Színház miatt jajveszékelõk szerint nem is létezik...
Elgondolkodtató, hogy milyen szemenszedett valótlanságokat meg nem engednek maguknak egyes körök csak azért, hogy meghátrálásra késztessék a fõváros vezetését. Ilyen elõzmények után én éppen azt remélem, hogy kitartanak elhatározásuk mellett a döntéshozók. Ebben az esetben az általad említett homokszemcsékbõl olyan ragyogó oszlop emelkedhetne, mint Wass Albert Elõhang címû költeményében.
Igen, én is úgy látom, hogy az én tapasztalatom egybevág Bayerével. És sok más jel is ebbe az irányba mutat.
Ezek szerint Pozsgaival az a baj, hogy nem (eléggé) urbánus... Szomorú, hogy pont azok ennyire kirekesztõk, akik magukat liberálisnak nevezik és folyamatosan a toleranciáznak.
Mindenesetre nagy örömömre fog szolgálni, ha megvalósul az Új Színház most meghirdetett átalakulása és abban valóban szerepet kap Pozsgai Zsolt is. Ha kicsit pártatlanul szemlénk végre a dolgot: az egész fõváros kulturális élete gazdagodna ezáltal, hiszen egy olyan új koncepció nyerne teret, amely eddig szóhoz sem jutott. A sokszínûség jegyében is csak üdvözölni lehet az ilyet. Feltéve, hogy nem klikkek érdekét nézzük, hanem a nagyobb közösségét.
Ha elolvasod a Bayer cikket, akkor pontos képed lesz errõl a véd- és dacszövetségrõl, ami hazánkban kulturális téren mûködik. Dörner, Csurka és Pozsgai homokszemek ebben a jól mûködõ gépezetben.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások