-árulás szünet nélkül-

1472 január, Magyarország. Mátyás ravaszul leverte az ellene szőtt összeesküvést, melynek
vezéralakjai között voltak Vitéz János és Janus Pannonius.  Mindkét férfi korábban a király
legfőbb bizalmi emberének számított, Mátyásnak köszönhették püspöki vagy érseki
hivatalukat, vagyonukat, egzisztenciájukat. Különösen Janus Pannonius árulása volt az, ami a
királyt leginkább elkeserítette. Vitéz János elfogása és gyámság alá helyezése után első
dolga, hogy Pécsre utazzon, személyesen találkozzon egykori barátjával, pártfogoltjával, és
maga járjon utána a valódi okoknak. 
 
Janus Pannonius Pécsett megtudja, hogy a király elindult hozzá. Pánikba esik, a környezetét
fel akarja készíteni a találkozásra. Önmaga lelkiismeretével is meg kell birkózni – de ahogy a
király közeledik, egyre jobban úrrá lesz rajta a kétségbeesés, és mire Mátyás megérkezik
Pécsre, Janus már újabb menekülés során Medvevárott öngyilkosságot követ el. Mátyás –
ahogy ezt közben megtudjuk - az úton átélt találkozások hatására úgy dönt, megérti, és
megbocsátja Janusnak az árulást. De későn érkezik. Akármi is volt a szándéka, Janus
elemésztette magát ebben a belső harcban.