Egy nő - hat férfi. Hat kísérlet a párkeresésre. De mintha átok ülne Liselottén, egyik férfi sem alkalmas a házastársi szerepre. Vagy mégis? Kiben van a hiba? A saját elképzeléseihez végig ragaszkodni próbáló nőben, vagy az alkalmazkodásra képtelen, mai férfiakban? Mit kell feladnunk önmagunkból, hogy megtaláljuk az egyéni boldogságot? Fergeteges, vígjátéki úton haladunk a végső megoldás felé... Pozsgai Zsolt darabja bejárta az ország színpadait, sőt, Európa szerte az egyik legtöbb nyelven játszott magyar vígjáték.
Bemutató időpontja: 2010. október 7., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli
Idén januárban láttam a Játékszínben és nekem nagyon tetszett. Szerintem megérdemli a 9,4-et!
Olvastam soraidat elõzõleg és persze egyébként is fel voltam készülve rá, hogy a (nõi) szingli életforma, illetve az abból történõ - egyre elkeseredettebb - kitörési próbálkozások kerülnek a cselekmény középpontjába, az viszont számomra kifejezetten meglepõ volt, hogy mindezen felül milyen kíméletlen görbe tükröt tartott megmosolyogtató - ám annál jellemzõbb - férfi viselkedési minták elé is. Számomra (többek között) ez jelenti azt a pluszt, ami miatt nem 8-asra, hanem 10-esre értékelem az elõadást. A színészi játék szerintem elsõrangú, Jánosi Dávidot már más darabban is láttam és abban is jó volt, de Dózsa Zoltánt pl. most elõször és hát az õ alakítása is sokáig emlékezetes marad. :) Dobó Kata is jól játszott szerintem; alig hiszem, hogy lett volna bárki a nézõtéren, aki ne sajnálta volna meg a végére. A befejezés pedig szerintem kifejezetten erõs. Jó, hogy (valamelyest) nyitva hagyta a szerzõ a darab végét, így ki-ki saját szíve szerint továbbgondolhatja, eldöntheti, hogy mi a történet vége.
Igazából az a megrázó a férfi karakterek egyikében-másikában, hogy bár sok igazság van abban, amibe belecsavarodnak, valahogy lelkileg mégsem képesek feldolgozni a néha szomorú vagy épp kiábrándító valóságot. Igaz ez talán a költõre is, de még inkább az unokaöcsre. Ott a legdrámaibb a helyzet, hiszen Liselotte ott veszíti a legtöbbet. Szintén megrázó a költõs rész és elég sok olvasata lehetséges. Egyrészt van benne egy jókora mûvészet-kritika is szerintem, másrészt pedig a rosszul értelmezett férfi szerep végzetes hibájára is elég szuggesztíven rávilágít.
Messze túlmutat egy ilyen hozzászóláson, hogy mennyi továbbgondolni való van ebben az egyébként vicces darabban!
A darab maga jó. Harminc feletti, szingli csajoknak meg egyenesen receptre kellene felírni. A 9,4/10-es értékelés megnézve, nagy várakozással indultam el megnézni, azonban a 9/4-et mégsem érdemelte meg…Ahhoz kellett volna bele még néhány bravúrosabb megoldás, és a végét szerintem picit jobban is meg lehetett volna oldani.... Olyan nyolc alá, de érdemes megnézni.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások