Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Utószinkron

előadás, magyar, 2009.

Értékelés:

3 szavazatból

Szerinted?

3 hozzászólás

A film szinkronizálás hőskorában, az ötvenes évek elején, a színészcsapat pártutasításra hajmeresztő feladatot kap: egy szovjet színház vendégjátéka alkalmával élőben kell szinkronizálniuk a színpadon elhangzó szöveget. És ezzel kezdetét veszi a kacagtató bonyodalmakkal teli történet, mely mögött azonban ott húzódik a korszak embertelensége. Dallos Szilvia darabja egészen különleges utazásra invitálja a nézőt, a szinkronstúdió világa drámai helyzetek terepe lesz.

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Tivoli előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2009. május 22., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli

Stáblista

Szereplők

Haás Vander Péter

Czvetkó Sándor

Szélyes Imre

Kertész Péter

Kaszás Mihály

Sáfár Anikó

Lévay Viktória

Szőlőskei Tímea

Nyertes Zsuzsa

Szilágyi Zsuzsanna

Körtvélyessy Zsolt

Bank Tamás

Ceszarkaja Maya

Valkay Pál

Mesterházy Gyula

Csadi Zoltán

Nagy Barbara

Fabó Györgyi

Tóth Titusz

Alkotók

író: Dallos Szilvia
rendező: Iglódi István
díszlet: Kovács Yvette Alida
jelmez: Kovács Yvette Alida
dramaturg: Pozsgai Zsolt
ügyelő: Kákonyi Éva
súgó: Kovács Erika
asszisztens: Kákonyi Éva

Hozzászólások

9/10

A vége kivételével humoros, vicces mû és egyúttal jól visszaadja a kor, a diktatúra jellegzetességét.

Válasz

Az elõzõ hozzászólást olvasva örülök , hogy van akinek nagyon tetszett a darab, mert én pont az ellenkezõjét mondhatom el. Talán ott követtem el a hibát, hogy elõre elolvastam a darab leírását -orosz vendégszínészek élõben szinkronizálása teljes pártfelügyelet mellett- és valami frenetikus humort sejtettem az elõadás mögött. Tehát már sajnos eleve nem lehettem meglepve, legfeljebb azon h a várokzásaim hiábavalóak voltak. Nem akarom szétszedni az elõadást de volt egy pár dolog ami kifejezetten nem tetszett:

Egyrészt rendkívül rövid volt: talán ha 2 x 40 perc volt a két felvonás, másrészt sokkal laposabbra sikeredett a poénok tekinettétben mint azt gondoltam volna. Az egész darab mintha nem is lett volna rendesen összerakva. Az elsõ felvonás után kb 1 perc kellett a nézõknek, hogy rájöjjünk akkor most itt vége van egyenlõre a darabnak. A második felvonás és a drab csúcspontja az élõ orosz elõadás szinkronja pedig igencsak kaotikusra sikeredett. Az ember sose tudta h most a szinkronizáló színészt nézze v azt aki a "darabban" játszik és a poénok is nem ritkán elvesztek így. DE a darabbal kapcsolatban a legnagyobb problémám az a számomra érthetelen koncepció volt, hogy a 80 percbõl kb 30-40 et azzal töltöttek meg, hogy a vmiért viccesnek gondolt szinkron bakik miatt kb 20 szor hallgattattak meg a közönséggel egy egy szövegrészt. Ez ment a darab elsõ felében majd 20 percig aztán még a darab végén is, ráadásul egy olyan jelenet is volt ahol rögtön 1 percre rá hogy elhangzottak még megismételtették a "legnagyobb poénokat" a színészekkel... ez nagyon idegesítõ volt.

A humorra visszatérve véleményem szerint sokkal jobb lett volna ha nem ragaszkodnak mondjuk a korszak szigorúságának és embertelenségének a szöveg általi érzékeltetéséhez. Értem ezalatt, hogy a korszak esztelenségének bemutatására jobb lett volna ha a megalkuvást-például a cenzúrás részben- az elhangzó szinkronszövegek átirata kevésbé realista módon közvetíti, inkább választhatták volna az "eufemizmus- a kegyes hazugságok-intézményét, ami sokkal több és felszabadultabb , akár abszurdba hajló humornak engedhetett volna teret. Hasonló humort csak egyszer hallottam a darabban, pedig remekbeszabott szóvirágokat költhettek volna és állítom a közönség is jobban szórakozott volna. De minden bizonnyal a koncepció mást követelt.

Ez a darab szerintem sokkal jobb lehetne és csak fenntartásokkal tudom ajánlani, ami pedig-megjegyezném- nem a színészi játékon múlik.

Válasz