A kölyök

musical, magyar, 2011.

Értékelés:

7 szavazatból
Szerinted?

A mű Chaplin klasszikussá vált filmjének alaphelyzetét dolgozza fel, melynek hősei a Csavargó (Charlie Chaplin) és az Utcagyerek, Jacky. Chaplin a milliomosparkban egy utcára kitett gyermeket talál. Az első pillanatban meg akar szabadulni a tehertől, de mivel ez nem sikerül, magához veszi padlásszobájába. A ház rettenthetetlen úrnője Madame Foyer lányával, a szellemileg kissé visszamaradt Lucyval zsarnokoskodik fölöttük. A klasszikus némafilm karakterei elevenednek meg a musicalben: az utcanép, rendőrök, csavargók, esendő és komikus figurák. Egy váratlan fordulat azonban felborítja e furcsa nép életét, mikor Jacky, a kisfiú veszélybe kerül.

"Édes-bús" történet, írta Chaplin a film elejére - ezt a hangulatot követi a musical is, a műfaj törvényei szerint sok humorral, bensőséges emberi helyzetekkel, megható történetekkel, slágerekkel és sok-sok tánccal.

S még valami, amiről kevesen tudnak: Charlie Chaplin első gyermekének rendkívül korai halála után készítette el A kölyök című filmet, mintegy mozivászonra álmodva saját apai érzéseit, fájdalmát.

A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása

Bemutató időpontja:

2011. február 18., Szegedi Nemzeti Színház

Stáblista

Hozzászólások

10/10
Johann 2013 jún. 04. - 14:42:22 10/10
Nagyon szép, könnyekig megható darab! Amikor megnéztem, épp nagyon fáradt voltam. A kezdés elõtt még attól is tartottam, hogy esetleg majd el találok aludni az elõadás alatt. De aztán egyáltalán nem fenyegetett ez a veszély. A cselekmény kellõen összetett volt (a Pozsgai Zsolttól már megszokott irracionális elemekkel), a zene is rendben volt, a színészi játékról nem is beszélve. Nem csodálom, hogy többen díjazottak lettek a szereplõk közül: http://www.pozsgai.com/naplo/2011/05/29/tarolt-a-kolyok-szegeden/
Ez volt az elsõ alkalom, hogy a Szegedi Nemzeti Színházban jártam - de nem az utolsó!
Azon egyébként kissé meglepõdtem, hogy Pozsgai Zsolt musicalt is szerez, illetve rendez. Bennem eddig õ teljesen a prózai mûfajokhoz kötõdött. Annyi mindent tud a puszta szóval, olyan sokrétûnek ismertem eddig is a munkásságát (vers, filmnovella, dráma, komédia stb.), nem gondoltam volna, hogy még a zenés darabok között is ilyen kitûnõt tud alkotni. Bizonyos vagyok benne, hogy a Chaplin iránti szeretete is átsugárzik a darabon. És ezt a Pozsgai Zsoltot voltak képesek egyesek szélsõjobboldalisággal megvádolni az Új Színház kapcsán... (vö. Chaplin A diktátor címû filmjével, ami után Hitler állítólag parancsot adott Chaplin fizikai megsemmisítésére).
Azt hiszem, az utolsó elõadást láttam Szegeden. Korábban Pesten, a RaM-ban is látható-hallgató volt. Sajnálom, hogy már nincs mûsoron. Biztosan megnézném még egyszer, és másoknak is ajánlanám! (Pontosabban: meg is néztem volna a RaM-ban, csak sajnos az utolsó elõadás ott elmaradt; amit ráadásul a port.hu nem jelzett, úgyhogy emiatt majdnem lemaradtam errõl a csodálatosan szép mûrõl... Még szerencse, hogy Szegeden "utolértem".)