Egy párizsi kárpitos fia, akinek édesanyja korán meghalt, így a gyermek Poquelin Clermont nagyhírű jezsuita kollégiumába került, hogy iskoláit befejezhesse. Első munkái között tartják számon a Lucretius római filozófus által írt De Rerum Natura fordítását.
1642-ben Orléansban jogi doktori címet szerzett, ezt azonban többen vitatják.
1643 júniusában szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével megalapították első színtársulatukat, mely később csődbe ment. Ekkortól vette fel a Moliére nevet, mely egy kis dél-franciaországi falu neve volt. Ezt követően feleségével vándorszínésznek álltak, és tizennégy éven keresztül a Párizs környéki falvakat járták.
1658-ban érkezett Párizsba és patrónusa segítségével egyesült az egyik ismert párizsi olasz Commedia dell' arte társulattal.
1664-ben Versailles-ban bemutatták a Tartuffe-öt, amely óriási felháborodást keltett. A hírre, hogy a király felfüggeszti a képmutató egyházfiról szóló darab előadásait, Moliére megírta a Don Juant, melynek középpontjában egy ateista áll, aki vallásosnak mutatja magát, de Isten megbünteti őt. A király reakciója igen diplomatikus volt: mindkét előadást betiltotta, ugyanakkor biztosította a társulat és Moliére közvetlen kincstári támogatását. 1668-ban Plautus nyomán megírta az Amphitryont, melyben ugyanakkor egyértelmű utalásokkal szolgál a király titkos szerelmi viszonyaira. A közönség nem fogadta tetszéssel Dandin György, vagy a becsapott férj című művét, A fösvény azonban hatalmas sikert aratott. Moliére életének talán legismertebb momentuma az utolsó pillanat, amikor is a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. Az utolsó kenetet nem vehette magához, mert két pap is visszautasította a hívását, a halál pedig már a harmadik megérkezése előtt elérte őt. Mivel a kor szokása szerint színészeket nem temethettek megszentelt földbe, csak XIV. Lajos külön engedélyével, éjszaka búcsúztathatták el.