Tartuffe

Értékelés:

12 szavazatból

Szerinted?

Kiről szól valójában a Tartuffe? Egy minden hájjal megkent szélhámosról, aki éppen a morál álruháját felöltve követi el a legnagyobb disznóságokat? Egy kétségbeesett kispolgárról, aki mindenáron be akarja bizonyítani feleségének, hogy az úr a házban csakis ő lehet, és ezért képes egy hűségesnek mutatkozó kutyát farkassá vadítani? Imposztor, becsapott? Tettes, áldozat? A helyzet nem olyan egyszerű, hogy csak úgy, könnyedén bárki beskatulyázhatna bárkit is.

De mégis, miről szól akkor a Tartuffe? Egy furcsa családdráma lenne, amelyben a belső problémák egyetlen bűnbakra vetülnek? Egy költői önvallomás arról, hogy amennyiben a helyzet úgy hozza, mindannyian megkísérthetők vagyunk? Ürügyként szolgáló történet, amely leleplezi a láthatatlan és személytelen háttérhatalom önkényes igazságszolgáltatását? Az ellentmondásosságba feszülő racionalizmus tragikomikus tűzijátéka.

A(z) Katona József Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

12 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

Döbbenet helyett javaslom az alábbi műveletek elvégzését az alábbi vagy bármilyen sorrendben:
1) Tessék megtanulni helyesen leírni a Nemzet(i) Főigazgatójának nevét.
2) Tessék megtanulni helyesen leírni a színdarab címszereplőjének nevét.
3) Október óta érdeklődve várom beígért beszámolóját a darabról ld itt: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/rocco-es-fiverei/directing-34382 (2019. okt.4.)
Ha szükséges, 1) és 2) ponthoz szívesen segítek ... fizetés nélkül. Mindent fizetés nélkül végzek.

Válasz

Bár nem láttam az előadást, de rendszeresen járok a Katonába, többször be is írok ide a produkcióikról, úgyhogy talán szabad rövid véleményt nyilvánítanom. Az a helyzet, hogy egy klasszikus darabot szerintem akkor érdemes elővenni, pláne egy vezető színháznak, ha az új produkció -egy szóban összefoglalva-: ü t ő s. A Tartuffe (irodalom)történeti múltja önmagában nem ok rá, hogy kitűzzék. Az pedig végképp nem, hogy "a mű kötelező olvasmány" és megette a fene, ha a siker "a nézőtér felét mindig kitevő gimnazistákkal garantált". Meg kellene hagyni ez utóbbi kétes dicsőséget pl. a Nemzeti Színháznak, ahol ingyenjegyes és/vagy diákjegyes és/vagy határon túli fiatalokkal kipárnázott előadások sokaságának (!) felmutatásával dicsekszik el az ottani igazgató, hogy milyen jól megy nekik. Mellesleg szólva a Nemzeti is játssza a Tartuffe-öt...úgy látszik nem egyeztették az évadjaikat a nagy kultúrharc alatt és helyett.

10/10

Jaj kérem!!!

Az úri közönség fanyalog, mert hiányzik a ledarálnakeltűntem vagy a cukor kreml (nekem is!), mert ott a néző akkora pofont kapott az előadástól, hogy a végén a fal adta a másikat...

Na de mi is azzal a baj ha egy színház, -még akkor is ha ez "A Katona"- műsorra tűzi 20 évente a Tartuffe-öt, nem elfelejtve, hogy Poquelin mester a Napkirály házi írója, pártfogoltja és szórakoztatója volt -bár tudjuk ezt a művét még a király is betiltotta - a Katona most úgy döntött, ahogy a mester is tette: szórakoztat, mint tették a Mindejó, ha vége jó-ban, és az anno jezsuita haragot is kiváltó Tartuffe-i mondandón könnyedén, hátradőlve és nevetve lehet elgondolkozni, tökéletesre letisztult minimalista, de mégis a cselekményhez mindent magában hordozó díszletet (talán az utolsó jelenetben valóban kissé túlzó) pazar jelmezekkel ellentételezve. (Inkább Avatar és nem ninja...)

A célközönség biztosan nem ugyanaz a néző, aki a 20 évvel korábban - jelen szereplők közül többekkel is - látta azt a Katona Tartuffe előadást. Lili Marleen nézőtársnak javaslom nézze meg net-en az akkori szereposztást, és talán részben választ kap a kérdésére...

Az előadás során, -ahogy a Katona ennek leginkább mestere-, érdemes néha célzottan figyelni az éppen nem beszélő, és így nézők közvetlen figyelmét nem élvező szereplők tökéletesre rendezett játékát. A mű kötelező olvasmány, így a nézőtér felét mindig kitevő gimnazistákkal a siker garantált, de ez így van jól.

Minden percét élveztem, holnap megnézném újra. És végre Borbély Alexandra :-) Igazi színházi élmény volt, bravo!

6/10

és ismét egy csalódás , unalmas, vontatott , helyenként teljesen megtorpanó, leülő előadás :( Utoljára a hetvenes-nyolcvanas években láttam ennyire lassú, unalmas előadást. Pedig a színészek most is jók, de ismét csak egy "menthetetlen" előadás. Fekete Ernőt csak sajnálni tudom, hogy ebben az idétlen jelmezben kellett vagy 2 órát a színfalak mögött ücsörögnie,és egyáltalán nem értem mi volt a koncepció abban, hogy őrá osztották Pernellnét? Keresztes Tamás persze próbálta a maximumot hozni, de jaj ez a rendezés nagyon nem jött be nekem. :(

3/10

Se fule, se farka...
Neha parades otletek (pl Tartuffe mozgasa), de ettol meg kidobott ido...
Csalodtam Katona...

Ez a darab Máté Gáborról szól, aki hosszú időn keresztül pártolta Gothár Pétert, hitt benne és elnézte erkölcstelen cselekedeteit, hiába mondták neki, hogy azokat nem szabad megengedni. Itt a színpadon Orgon szerepében ugyanolyan vakon követi Tartuffe-öt és nem hallgat azokra, akik sorolják annak bűneit. Ha a rendező ennyit akart mondani, akkor az rendben is van. De ehhez nincsen szükség a végén berohanó kék tininidzsákra, akik a jóságos király katonái, és akinek igazságosságát megköszönve oly kényelmetlenül térdepelnek a népek. Nagyobb baj, hogy a rendező a főszereplőt hülyére veszi. Pedig Moliére éppen azt akarja bemutatni, milyen fondorlatosan játszik rá érzelmeinkre ez az álszent típus, és tekintve, hogy most is egy ilyen keresztény kurzus alakoskodik, nem ártott volna ezt a karaktert komolyabban venni. Ennek ellenére a templomjáró Tartuffe-öt hippi jelmezbe öltöztetik, s hogy magasabb legyen, dupla talpú bohóccipőt adnak rá, és Michael Jackson-féle vonagló mozgást végeztetnek vele, amelyet Keresztes Tamás már több darabban és filmben előadott, úgyhogy nem is eredeti. Olcsó vidéki poénok hada, miközben az egész cselekményvezetés vontatott és előre kiszámítható. Az egyetlen váratlan mozzanat az lett volna, amikor a király pribékjei (kék tininidzsáknak öltözött Jedi lovagok, hogy időszerű legyen az előadás) a tettest letartóztatni jönnek, s mi azt hisszük, hogy Orgont. De legnagyobb meglepetésünkre Tartuffe veti magát a közönség soraiba és próbál menekülni. Merthogy őt akarják letartóztatni - esik le végül nekünk is a tantusz, de ez így utólag már nem poén, hiányzik a drama(turgia). Mariann karaktere is ellentmondásos, egyik pillanatban kettőt se szólni tudó szende szűz, aki valóban szót kíván fogadni édesapjának, rá két percre pedig egy kiéhezett rosszlány, aki udvarlóját a legkifinomultabb trükkökkel incseli. Nem csoda, ha ezeknek az elvárásoknak Mészáros Blanka képtelen megfelelni, és szerepe nem hiteles. Tasnádi Bencével együtt inkább hasonlítanak egy népszínmű szerelmes párjához. Jók (mint mindig): Kocsis Gergely, Máté Gábor, Ónodi Eszter és Fekete Ernő.
Megnézhető

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon