Jean-Baptiste Poquelin (azaz Moliere) 1664. Május 12-én a versailles-i udvarban bemutatta legújabb vígjátékát, Tartuffe címmel. A komédiát, melyben Tartuffe, az álszent még papi ruhában jelent meg, Párizs érseke azonnal betiltatta, és csak öt év múlva kerülhetett újra a nyilvánosság elé, lényegesen átdolgozott formában. "Moliere úr Bátor Cselekedetének" népszerűsége azóta majdnem töretlen, talán csak az utóbbi néhány évtizedben látszik meginogni, a színházak is egyre kevesebbet foglalkoznak a gondolattal, hogy elővegyék. Merthogy miről is szól a Tartuffe, azt szinte mindenki tudja. Orgont, a rögeszméinek élő családfőt képmutatásával, álszenteskedésével teljesen hatalmába keríti az éhenkórász csavargó, Tartuffe. Olyannyira, hogy ráíratja minden vagyonát, hozzáadná lányát, és kitagadja egyetlen fiát, sőt még azt a féltve őrzött, titkos kazettát is rábízza, ami saját és sok társa vesztét okozhatná. Amikor viszont kiderül, hogy szeretett "barátja" még feleségét is elcsábítaná, kipenderíti az álszentet az utcára. Ekkor azonban Tartuffe kilakoltatja őket a házukból, és bevádolja Orgont a Királynál. És itt kezdődik az új, Petri György fordításán alapuló, Ádám Tamás által rendezett Tartuffe című darab, mely konkrét koron és időn kívül játszódik, főként a nevetés és a játék öröméért. Az eredeti változatban természetesen, a Király bölcs és igazságos közbelépése folytán, a végén minden jóra fordul, minden becsületen esett csorba kiköszörülődik...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások