Ebben a fajta "játékban" a játékok igazi kegyetlensége abban rejlik, hogy lerombolják az emberek egóját, szinte napok alatt tönkretesznek bennük minden erkölcsi érzéket. Amit tehát bemutatnak, az valami olyasmi, amire eddig szerintem mások nem voltak képesek:

Azt, hogy az emberek valóban megnyugszanak, amikor tudják, hogy elérkezett a vég, viszont már nem kell tovább szenvedniük. Ilyen jelenet volt például a két lány üveggyöngy "párbaja", ahol a "vesztes" lett valójában a "győztes", hiszen életében először ÉRTELME volt az életének, mert ÉLETET ADOTT egy másik embernek. Ezt pedig piszkosul jól játosszat el a színésznő, mert látszott rajta az a fajta átélés, amivel valóban boldogan halt meg. Viszont annál a játéknál az a fajta kegyetlenség, hogy "a párod az ellenfeled" - ez irdatlanul komolyan tapos bele az emberek lelkébe. Nem tudhatod, hogy mikor jó csapatban lenni, mikor vagy ellenségekkel körülvéve, viszont a lényeg az, hogy:

Aki ezen az "agymosáson" átesik, az "függővé" válik. És ez volt talán a legfontosabb mondanivalója a sorozatnak, amit különös módon senki sem említett meg. Az persze nyilvánvaló volt, hogy a zsaru bátyja lesz a játékmester, az viszont az utolsó részekig nem volt egyértelmű, hogy ő sem az abszolút főnök, hanem csak egy beosztott. Aki szintén korábbi nyertes volt, "és függő". Ugyanez történt a mi "hősünkkel" is... hiszen aki ezt a játékot sikerrel abszolválja, az már nem tud máshogy élni, csak így. Minden más érdektelen és unalmas, az élet pedig céltalan. Aki EKKORA adrenalin löketet kapott, az ennél kevesebbel már csak lézeng. Ezért is jár vissza minden korábbi nyertes újra és újra játszani. És ezért is tud mindig nyerni, lásd az öreget, a tapasztaltat. Ha pedig belegondolunk, ez volt az egyetlen olyan jelenet, amikor valódi érzelmek voltak, mert az öreg tényleg megkedvelte a hősünket. Ezért is engedte "tovább játszani", ő pedig PONTOSAN AKKOR szállt ki, amikor tudta, hogy meghalna, ha "tovább játszana".

Elvégre az üvegpadlós "játékban" a "szervezők" felrúgták a saját szabályaikat: ekkor már nem voltak egyenlők az esélyek, hiszen teljesen nyilvánvaló volt az, hogy legfeljebb néhányan fognak tudni átérni a túloldalra. Az első tíz "játékos" ugyanis előre tudhatóan halálra volt ítélve, mert nem volt esélyük az átjutásra, az utolsó néhánynak pedig csak az idő jelenthette a gondot, hiszen ők biztosan átértek volna. Ez unfair volt. Az pedig, hogy az üvegeket felrobbantották az bár érthető abból a szempontból, hogy "ez történt volna mindenkivel, aki nem ér át időben", de abból már nem, hogy ezzel okoznak súlyos, halálos sérülést a "nyerteseknek". És itt jön a gond: Ha nem hal meg/nem öli meg a lányt a "nem főhősünk", akkor hogyan zajlott volna le az utolsó játék? Szerintem itt valamit elrontottak az eredeti forgatókönyön annak az érdekében, hogy csak ketten maradjanak az "utolsó játékra". Amit borzasztóan elrontottak, mert így gyenge és érdektelen volt. Az pedig, hogy a "vesztes" megöngyilkolja magát azért, hogy a "győztes" adhasson pénzt az anyjának: ez nagyon, de nagyon erőltett volt.

Ebben az esetben az összecsapás a megfelelő kifejezés.

De sajnos van rosszabb is:

A "VIP" valami szánalmas volt. Eleve borzasztóan nem tetszett a sh*tlfix agit-propagandája, amivel már megint a "bűnös fehérezés" megy, vagyis az a fajta rasszista(!) gyűlölet a kaukázusi embertípussal szemben, aminek a lényege az, hogy valójában A FEHÉR EMBER AZ, AKI EGY DISZNÓ (ezt kifejezetten vizuálisan mutatták be a mangalica térdre rogyasztásával), és aki az ázsiai emberek halálára élvez, és állandóan azokat akarja - bocs, de tényszerűe - sz*patni. Ez nagyon, de nagyon nem kellett volna. Nem kell mindig ez a szélsőséges propaganda, ehhez képest még a kommunisták is stílusosabbak voltak. Mindehhez pedig tegyük azt hozzá, hogy a megvalósítást bár szürreálisra akarták tenni, de valójában szánalmas volt. A karakterek egyszerűen nevetségesek voltak, primitívek és ripacs-- minőségűek. Annyira átsüt a fehér ellenesség, hogy képtelen megértni a rendező, hogy ez már nem is giccs, hanem szánalmas röhej. És mint ilyen: komolytalan. Ezek a "VIP"-ek egyáltalán nem perverzek voltak, de még csak betegek sem, hanem "senkik" voltak. Ehhez képest például a Motel - ahonnan ezt az ötletet szánalmasan ellopták - a csúcsok-csúcsa volt.

Mindemellett a végére azért csak írnék valami pozitívumot is.

Az, ahogy bemutatták azt, hogy mennyire a pénzről szólt az egész az emberek számára, azt az a jelenet mutatja be a legjobban, amikor szavaztak arról, hogy folytatódjon-e a játék, és az öreg(!) szavazta meg végül azt, hogy ne. Viszont ő pontosan tudta, hogy ez úgyis csak átmeneti lesz, hiszen ha lehetőséget kapnak, akkor szinte mindenki visszamegy "játszani", ki ezért, ki azért, de lényegében véve azért, mert ez legalább egy kis változatosságot vitt bele a silány életükbe és adott nekik egy lehetőséget, egy esélyt, amire a játékon kívül soha nem lett volna esélyük sem. Hát nem mindegy, hogy a lovira járnak, vagy a csodára várnak, vagy itt kockáztatják akár az életüket azért, hogy kapjanak egy másfajta életet?

Ennél jobban pedig nehezen lehetett volna azt bemutatni, hogy valójában az emberek mennyire unják a saját kis szánalmas éltüket, és hogy mennyire vágynak az izgalomra, a lehetőségre. Ezt pedig ebben a formában a műfaj hasonló alkotásai nem mutatták be, mert az, hogy "van valódi választási lehetősége a játékosoknak" és így is játszanak: Erre szerintem ebben a formában még nem volt példa.