Az emberiség, de legfőképpen a közeljövő Dél-Koreájának legfőbb reménysége egy expedíció a Holdra A nyugalom tengere című új Netflix-sorozatban. De a legfőbb remény egyben a legnagyobb veszély is!
A Föld lassan, de biztosan válik lakhatatlanná, hála magának az emberiségnek, amire az illetékes világszervezetek és az egyes kormányok többnyire csak a legminimálisabb intézkedéseket hajlandóak megtenni, de többnyire megmaradnak a szólamok szintjén. Eközben már szinte napi szinten kerül elő a téma a filmgyártásban, és a legtöbb filmes valahol a világűrben keresi a megoldást, például más bolygón létesített kolóniák formájában (pár napja írtunk a Netflixen megjelent Voyagersről, ameyben Colin Farrell és egy rakás tini indul útnak), de van, aki közelebbre tekint. A szintén netflixes dél-koreai sorozat, A nyugalom tengere a Hold árnyékos oldalára visz minket, amiről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nyugodt.
A „nyugalom tengere” ősrégi csillagászati kifejezés, amely még Galileihez köthető, aki távcsővel először figyelte meg a Holdat, és világosnak látszó területeit szárazföldeknek, sötét területeit tengereknek vélte. Csakhogy a tenger szó a saját, 2014-es kisfilmjét sorozattá bővítő Choi Hang-Yong munkájában más jelentést is kap: a közeljövőben járunk, és a Föld vízforrásai lassan eltűnnek: vizet csak kiporciózva, jegyrendszer alapján adnak
– a vízfogyasztás mennyisége a társadalmi hierarchia fokmérőjévé válik.
Víz híján egyre csökken a termés, és egyre nő a gyerekhalandóság. Ekkor indul útjára egy űrhajóval egy expedíció egy öt éve a teljes személyzetet elpusztító napkitörés miatt lezárt holdbázisra. Céljuk egy bizonyos „minta” hazaszállítása (sokáig nem árulják el, miről van szó, de mivel minden a vízről szól, kisakkozható, hogy ennek is ehhez van köze), ám a 24 órásra tervezett küldetés már ott gellert kap, hogy a járműnek a bázistól több kilométerre kell kényszerleszállást végrehajtania.
Amikor pedig a Han kapitány (Yoo Gong) által vezetett csapat – amelynek legfontosabb tagja az asztrobiológus doktor Song (Doona Bae) – végre bejut a bázisra, hamar kiderül, hogy az ott lévők halálát valami egész más okozta, mint amit a hatóságok állítanak. SPOILER! Ahogy az is kiderül, hogy hőseink nincsenek teljesen egyedül, ráadásul áruló is lehet a soraikban. Amivel talán kicsit többet árultunk el a kelleténél, de fontos éreztetni, hogy a nyolc epizódból álló sorozatban rengeteg dolog történik. Adott is minden az izgalomhoz a hőseink számára teljesen ismeretlen, megannyi átjáróból, titkos raktárból, közlekedőfolyosóból és szellőzőjáratból álló, fenyegetően hideg holdbázison, és Choi Hang-Yong arról sem feledkezik meg, hogy mindig valami új elemet mutasson be
– ahogy arról sem, hogy milyen óriási tétje van ennek a küldetésnek az emberiség számára.
És utóbbi faktor iszonyú fontos a rendező részéről, mert maga a sztori időnként hajlamos elveszni a hideg és száraz részletekben, szóval kell az a kis humánus vonal, amit a tudósnő ad hozzá az egészhez. Akinek ráadásul megvan a saját, személyes motivációja is – és ez a motiváció hozza a leghatásosabb fordulatot a sorozatba, amitől úgy a hatodik epizód után végre kap egy kis egyéni hangnemet. Addig sem rossz, és megkapjuk a dél-koreai filmeknél és sorozatoknál szokásos társadalomkritikát, illetve szigorú alá- és fölérendeltséget, a technikai precizitást és a pontos, furcsán visszafogott színészi alakítást is,
de amíg az extra (érzelmi) töltet be nem indul, addig A nyugalom tengere inkább csak erős közepes
– még azoknak is, akik kifejezetten szeretik a koreai sorozatokat. Akik pedig a Squid Game elképesztő sikere miatt választják, azok talán még kissé csalódni is fognak benne.
Értékelés: 7/10
A SZESSÖN különleges kiadásában ezúttal akasztjuk a hóhért: nem más püföli a dobot, mint a PORT.hu új videósorozatának munkatársa, a zenei és bulvár tévéműsorokat karcos hangon ekéző blogger, Péter Dávid!
