A való világban járunk, a napnál is világosabb. Mindez egy dugásból és egy kihagyott tizenegyesből derül ki (persze a valóság
Píszí rájder - Benoit Delepine, Gustave Kervern: Aaltra (film)Ha a világ filmkészítése valamiben szinte magától értetődően
Itt az ideje, hogy lehulljon a lepel. Tony Blair budapesti látogatása óta alig telt el valamicske idő, s mi máris kiderítettük
Történetünk kellemesen egyszerű, s többfelől ismerős - szabad neki, maga is irodalmi adaptáció. Egy partra vetett hajótöröttről
Amikor legutóbbi filmjét, A tehetséges Mr. Ripleyt tárgyaltuk, azt mondtuk: Az angol beteg sikere akkora volt (Oscar-eső),
Régóta tudjuk, de mióta Quentin Tarantino előhozakodott Kill Bill című, extrákkal terhelt prospektusával, talán már törvényerőre
Mennyire örülne boldogult nagyanyám, hogy újra van Kórház a város szélén?! Nagyon, nyilván - egy darabig, aztán kicsit elszontyolodna,
Vagy: Budapest, a pokol? Ja, az is lehet, különösen a tekintetben, hogy aki dudás akar lenni, hova kell annak menni. Azaz
Nem átallom: betegre röhögtük magunkat, majdnem végig, ezerszer látott francia burleszk a nagyszívű, ám elmegyenge balfácánról
"A farkasok órája közel, de a pajzsok még nem repedtek meg, a Gonosz trónja szilárd, de nyugat felől már felszálltak a sasok,
El pueblo unido jamás será vencido! - ki van próbálva, mondhatom. Hiába Lenin, hiába a bajszos Sztálin. Ki ismeri rajtunk
Nemcsak a magas kitüntetés (Európai filmdíj) híre érkezett együtt e darabbal, hanem a szokásos gyakorlati útmutatók (máshol:
Minekünk igazán nincs okunk panaszkodni, időben hozzájutunk a szükséges információkhoz, így késlekedés nélkül alkotunk képet.
1805-ben járunk, és megint a vizen. Feltűnt nyilván, hogy visszaszivárgás van: Johnny Depp még ki se hajózott a pesti mozikból,
"Javaslom, hogy ne beszéljünk az angol filmről. Szerintem sokkal érdekesebb az, amit Amerika nyújt éppen. Nagy lehetőségeket
Tarantinót a Kill Bill kapcsán a magunk részéről eltemettük (na jó, mondjuk úgy: egy időre..., de akkor legalább vidéken),
Halottak napjára virradó hajnal a temetőben. Lassan olvad a sötétség, a tegnap esti gyertyák csonkig égtek, a köd mögött
Az a baj ezzel a James Ivoryval, hogy jól hangzik a neve - különben mi a bánatért tartaná őt számon a művelődéstörténet (vö.:
A műfaj: fehér telefonos vígjáték, az alkotók: a 2 Coen, a kupola ördögei. Van itt valami ellentmondás? Nincsen. Nincsen,
A múltkor, amikor a Szindbád című remeklés kapcsán leszögeztük, hogy a kalózok méltó helye a rajzfilmekben van, mellőztük