Bár valóban a létező legegyszerűbb szex / drog / rock 'n roll kliséket vonultatja fel, és láthatóan senki nem szakadt bele a film elkészítésébe, mégis kellemes rágógumi-élmény az elmúlt évek legvidámabb angoljától.
Mondják, nem elég hitelesnek lenni, annak is kell látszani, és ez az, aminek a japán komikusduó most egyáltalán nem felel
Egy nem ósdi, de mindenképp régi vágású politikai krimi született a néhány évvel korábban sikerrel sugárzott BBC-sorozat újragondolásából, nagy nevekkel, de kis alakításokkal.
Egy dokumentumfilmtől, kivált, ha egy ennyire a jelenkorra, a mai magyar valóságra reflektáló problémát jár körül, elvárjuk,
A Sin City-hez ezer szálon illeszkedő Spirit - A sikító város korrektül betartja mindazt, amit a vizualitás terén beígért,
Nevezhetjük egy a High School Musical korosztálya felé is kacsingató közepes Flashdance-utánérzésnek, de azért még elférne
Okosabbak nem lettünk a Milk megtekintése után: Sean Penn zseniális színész, melegnek lenni nem egy életbiztosítás, a politika a rendes ember gyomrát éppúgy felkavarja, mint a homoszexualitás a republikánusét.
Alsó hangon is tízezres nagyságrendben élnek fiatalok a térségben, akik szentül hiszik, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évük eseményeinek
Japán abszurd-western a hipererőszakos jeleneteiről híres-hírhedt Takasi Miikétől, Quentin Tarantino ajánlásával és cameójával.
Az Amerikai szépség Oscar-díjas forgatókönyvírója ismét a kertvárosi létről, a felszín alatt lappangó frusztrációkról készített
Az ember már úgy van vele, hogy csak azért is védelmébe veszi a Katasztrófafilmet, mit siránkozik itt állandóan ez a halom kultúrsznob, a paródia igenis legyen pofátlan. Aztán rájön, talán lehetne vicces is.
Keira Knightley ismét menthetetlenül szerelmes, és tudható, neki nem sűrűn van szerencséje a férfiakkal. Talán ezért is tesz mindjárt két lóra egyszerre.
A legnagyobb kérdés a Para előtt az volt, hogy újabb próbálkozás fullad-e kényszeredett Guy Ritchie-skedésbe, vagy felismerve
Az ausztrál western szókapcsolatra többen gondolták, hogy jön majd a napfelkelte felől egy maga után koporsót húzó kenguru,
Az ötödik "depeche"Csak elsőre tűnik nyakatekertnek egy hetvenes évekbeli punk alapokon nyugvó rockzenekarról szóló filmet
Napjaink egyik legfelkapottabb komikusa visszavesz a lendületből és egy kellemesen csendes, őszi romantikus vígjátékban brillírozik - hangsúly a romantikuson.
Az egyik a fél várost "darling"-nak szólítja, ám szívének igazából csak Hollywood kedves, hiszen egyetlen vágya, hogy végre ünnepelt sztárrá avanzsálják. A másik nem akar ilyen sokat, csak egyszer jóllakni. Lássuk, mire mennek egymással egy gyorsra vágott My Fair Lady-ben!
Szemüveg feltesz, agy kikapcsol, hullámvasút repít minket a világ végére, és vissza. Irodalmi emlékek kevésbé, LSD-élmények inkább felsejlenek majd a létező talán legmagasabb szintre emelt vizualizációt megcélzó kalandfilm alatt.
Valahogy így kell berobbanni a köztudatba: Karlovy Vary legjobb rendezője 2006-ban a jó nevű, mégis első filmes dán Joachim
Zohan népnemzeti hős, a szentföldi Neo, és a Tel-Aviv-i James Bond egy személyben, aki úgy érzi, a csúcson kell abbahagyni. Szögre akasztja hát a kézigránátot, és eltűnik mindenki szeme elől, hogy a továbbiakban világ egy távoli sarkán fodrászként tengesse életét. Sokan hasonlót javasolnak Adam Sandlernek is.