Okosabbak nem lettünk a Milk megtekintése után: Sean Penn zseniális színész, melegnek lenni nem egy életbiztosítás, a politika a rendes ember gyomrát éppúgy felkavarja, mint a homoszexualitás a republikánusét.
A politika Szodomája
Jogos igényünk lehet, hogy az unalomig ismételt "az ember, aki megváltoztatta a világot" féle ostoba, és a nézőt is lekicsinylő demagógiája előbb-utóbb kikopjon a filmes marketingből, de egyelőre még nem így áll a helyzet. Az aktuális megváltó Harvey Milk, aki a hetvenes években miután mozgalmat csinált a melegjogból, negyedik nekifutásra sikerült beválasztatnia magát a San Francisco-i városházába. Ahol aztán nem is lepődött meg nagyon, amikor kiderült, ha érvényesíteni akarja programját, akkor politikailag is be kell pucsítani néha-néha.
De persze nem is ez a film lényegi mondanivalója, hanem egyszerűen az, hogy élt s alkotott valaha egy ember, akinek volt bátorsága kiállni a világ elé azzal, hogy ő vállalja homoszexualitását, mi több, erre buzdít minden meleget. Sőt mindezt aztán már nem csak saját kis közösségén belül tűzte zászlajára, de konkrétan politikai karrierré duzzasztotta, így ő lett az első nyíltan meleg politikus, akit komoly tisztségig vitte. Végül, hogy minden kerek legyen az ikonná váláshoz, vetélytársa meg is gyilkolta. És nagyjából a filmből sem derül ki ennél sokkal több.
Come out
Meleg-témájú filmek a kétezres években jutottak el oda, hogy nem egyszerűen túllépjenek a sztereotípiákon, hanem kifejezetten arra menjenek rá, ezek mennyire használhatatlanokká válnak, amint a kamera kilép a transzvesztita bárok ajtaján az utcára. Sokat ismételt karakter lett például a látens-meleg alfahím, aki katonás életvitele mögé rejti elfojtásaid, lásd Chris Coopert az Amerikai szépségben, de a non-plus-ultra nyilván a Túl a barátságon két cowboya, akik egy alapvető macsó-toposzt formáltak át végérvényesen, mondván, bizony, a két lábon járó Marlboro-reklámok közt is lehetnek homoszexuálisok. Nyilván most két jól ismert alkotást emeltem ki, hiszen az egésznek ez volna a lényege, hírt adni a nagyvilágnak valamiről, amiről talán nem is tudnak; ez ugyanis Harvey Milk üzenete is a társadalom felé: mindannyian ismertek melegeket, legfeljebb nem tudtok róla. Így nyilván vannak olyan filmek, amelyek hitelesebben nyúlnak a témához, de ha nem lépték túl egy relatíve kisebb közösség kereteit, jelen szempontunk szerint irrelevánsak.
Így ha a közeljövőben hallunk olyan híreket, hogy iksz és ipszilon Gus van Sant filmje hatására comig outolt, hogy miután megismerte Harvey Milk történetét, az még így három évtized távlatából (az amerikai bemutatót a Milk-merénylet harmincadik évfordulójára ütemezték...) is megváltoztatta az életét, nem is kell feltétlenül szkeptikusnak lennünk. Marketingnek sem lesz rossz, de ettől függetlenül akár igaz is lehet. Ám van-e ennek jelentősége a film milyensége szempontjából?
Oscar még hezitál
A fentiek tükrében így az a legfurcsább, hogy ahová a meleg-filmek (mely kategóriát most legyünk kedvesek elég tágan értelmezni) eljutottak évtizedek alatt, onnan épp Gus van Sant forgatja vissza az idő kerekét. A Milkben durván sztereotip figura szinte mindenki: a melegek eltartják a kisujjukat kávéscsésze-emelésénél és seggrepacsiznak, a heterók meg Bibliát lobogtatva, vicsorítva ördögűznek. Hirtelen azt se tudja az ember, itt most kik figuráznak ki kit? Nyilván a cél szerint senkik és senkit, na ez az, amit szerintem nem sikerült véghezvinni. Az egyetlen kivétel természetesen a címszereplő, és biztos vagyok benne, többek között ez az, amiért Sean Penn teljesen megérdemelten válthatta díjra a film egyébként indokolatlanul sok (nyolc) Oscar-jelölésének egyikét. Hogy a másik miként lett a forgatókönyv, az előtt értetlenül állok. Talán innen Budapestről firkálva szánalmas szélmalomharcnak tűnhet az Oscar-jelöléseket, és főleg a díjakat kommentálni, de a Milk története húsz perc után viagráért kiált, hogy a lankadó figyelmet helyrepofozza.
A vállalt homoszexualitásától függetlenül, kizárólag filmjei okán is ambivalens megítélésű Gus van Sant, nincs rá jobb szó, szerelemfilmet készített. Szobrot állított egy embernek, akinek élete és munkássága az ő számára érthetően óriási jelentőséggel bír. S ha ezzel nem is sikerült újabb híveket toboroznia saját magának, Harvey Milk örökségének minden bizonnyal. Végül pedig egy felhívás: ha tud valaki használható, nem sértő szinonimát a "meleg" helyett, ugyan írja már meg a kommentekben...
Kinek ajánljuk?
- Emberi jogi aktivistáknak.
- Oscar-kutatóknak.
- Madonnának...
Kinek nem?
- Homofóboknak.
- Elnyújtott biopicoktól irtózóknak.
- A didaktikus elbeszéléstől már megcsömörlötteknek.
6/10
